Habakuk jövendölése

3 ¹Habakuk próféta imádsága a tudatlanság vétkeiért.
²Uram! hallottam a mit hirdettél, és féltem. Uram! a te munkádat az esztendők folytán újítsd meg; az esztendők folytán jelentsd ki azt, és mikor megharagszol, az irgalmasságról emlékezzél meg.
   ³Az Isten eljő dél felől, és a Szent Fárán hegyéről; dicsősége elborítja az egeket, és dicséretével teljes a föld.
   ⁴Az ő fényessége, mint a világosság; szarvakat tart kezében; ott van elrejtve erőssége.
   ⁵Orczája előtt megyen a halál; és a gonosz jár lábai előtt.
   ⁶Megáll és megméri a földet; széttekint, és szétszórja a nemzeteket; összeomlanak a világ hegyei, lesülyednek a világ halmai az ő örökkévaló léptei alatt.
   ⁷A gonoszság miatt látom reszketni Szerecsenország sátorait s Mádián földének bőrhajlékait.
   ⁸Vajjon a folyóvizek ellen haragudtál-e meg? Uram! A folyóvizek ellen van-e a te búsulásod, vagy a tenger ellen a te boszankodásod? ki felülsz lovaidra és szekereidre, hogy megszabadíts.
   ⁹Felvonván felvonod kézijadat, a mint megesküdtél a nemzetségeknek; a földből folyóvizeket hasítasz.
   ¹⁰Látnak téged, és megrendűlnek a hegyek; a vizek árja özönlik; a mélység szózatát adja, a magasság fölemeli kezeit.
   ¹¹A nap és hold megállanak hajlékukban, a te nyilaid csillámánál mennek ők, és villogó dárdád fényénél.
   ¹²Búsulásodban eltapodod a földet; haragodban elrémíted a nemzeteket.
   ¹³Te kijösz néped szabadítására, szabadításra a te fölkenteddel; megvered az istentelen házában a főt, tetőtől talpig megmezteleníted.
   ¹⁴Megátkozod királyi pálczáját, az ő hadakozóinak fejét, kik forgószél gyanánt jöttek engem elveszteni. Öröm nekik a szegényt elnyelni rejtekben.
   ¹⁵Utat nyitsz lovaidnak a tengeren, a nagy vizek iszapjában.
   ¹⁶Hallottam ezt, és megháborodott az én belsőm; a szózat miatt reszkettek ajkaim. Indúljon a korhadás csontaimba, és alattam fakadjon ki, hogy nyugodjam a szorongatás napján, hogy fölmenjek a mi felövezett népünkhöz.
   ¹⁷Mert a fügefa nem fog virágzani, és nem leszen termés a szőllőkben; megcsal az olajfa gyümölcse, és a szántóföldek nem teremnek élelmet; az akolból kivesz a juh, és nem lesz barom a jászoloknál.
   ¹⁸Én pedig az Úrban örűlök és vigadok az én üdvözítő Istenemben.
   ¹⁹Az Úr Isten az én erősségem, és lábaimat olyanokká teszi, mint a szarvasokéi; ő, a győző, magas helyekre visz engem, zsoltározva énekelőt.