Habakuk jövendölése

2 ¹Az én őrhelyemen állok vala, és megállapodám az erősségen, vigyázván, hogy lássam, mi fog mondatni nekem, és mit feleljek vádolómnak.
²És az Úr felelé nekem és mondá: Ird le a látomást, és világosan jegyezd föl azt táblákra, hogy könnyen átfusson rajta, ki azt olvassa;
   ³mert még a látomás távol vagyon; de végtére beteljesedik, és nem csal meg. Ha késik is, várjad őt, mert eljövén eljő, és nem marad el.
   ⁴Ime a ki hitetlen, nem leszen igaz annak lelke önmagában; az igaz pedig az ő hitében él.Rom. 1,17  ⁵Mint a bor megcsalja az ivót, úgy jár a kevély férfiú, nem lesz tiszteletben; áhítva tátong, mint a pokol, és mint a halál telhetetlen; magához gyüjtene minden nemzetet, és maga előtt rakásra hányna minden népet.
   ⁶Vajjon nem kezdenek-e ezek mindnyájan felőle példabeszédet, és talányos igékkel mesét róla, mondván: Jaj annak, ki sokasítja azt, mi nem övé! és meddig? csak sűrű sarat gyüjt magára.
   ⁷Vajjon nem támadnak-e föl hirtelen, kik téged mardossanak? és nem ébrednek-e föl a téged szaggatók, s nem leendesz-e nekik ragadományúl?
   ⁸Mivel te sok nemzetet fosztogattál, megfosztanak téged mindazok, kik megmaradnak a népek közől, az embervér miatt, s a város földén, és mind a benne lakókon tett gonoszság miatt.
   ⁹Jaj annak, ki gonosz keresetet gyüjt házába, hogy magasan legyen az ő fészke, és azt véli, hogy megszabadúl a veszedelem kezéből.
   ¹⁰Gyalázatot szereztél, sok népet kiírtottál, és vétkezett a te lelked.
   ¹¹Mert a kő a falból kiált, és a fa, mely az épületek összefoglalásai között vagyon, megfelel:
   ¹²Jaj annak, ki várost épít vérrel, és várerősséget alapít igaztalansággal.
   ¹³Vajjon ezek nem a seregek Urától vannak-e? Munkálkodnak a népek a nagy tűz számára, és a nemzetek hiábavalóságért, és elfogyatkoznak.
   ¹⁴S így betelik a föld az Úr dicsőségének ismeretével, mint vizek árjával a tenger.
   ¹⁵Jaj annak, ki italt ad barátjának, belé eresztvén epéjét, és megrészegítvén őt, hogy lássa annak mezítelenségét.
   ¹⁶Gyalázattal fogsz elhalmoztatni dicsőség helyett; igyál te is kábúlásig; az Úr jobbkeze poharat nyujt neked minden részről, és gyalázatos okádás jő dicsőségedre.
   ¹⁷Mert a Libanon bántása elborít téged, és az állatok elpusztítása elijeszti őket az embervér miatt, s a földön, a városon és mind a benne lakókon tett gonoszság miatt.
   ¹⁸Mit használ a kép, hogy azt a mester faragta, és hamis bálványt öntött? hogy alkotmányában bízik mestere, holott néma bálványokat csinála?
   ¹⁹Jaj, ki azt mondja a fának: Serkenj föl! a hallgató kőnek: Kelj föl. Vajjon taníthat-e az? Ime be van borítva aranynyal és ezüsttel, de semmi lélek nincs az ő belső részeiben.
   ²⁰Az Úr pedig az ő szent templomában vagyon; az ő színe előtt hallgasson az egész föld.