És lőn a harminczadik esztendőben, a negyedik hónap ötödikén, midőn a foglyok közt valék, Kóbár folyóvize mellett, megnyílának az egek, és láték isteni látomásokat.
Ez volt a látomás, melyben az Úr dicsőségének hasonlatosságát láttam, és arczra borúlék és hallám a szóló szavát. És mondá nekem: Ember fia! állj föl lábaidra, és szólok veled.
És mondá nekem: Ember fia! mind a mit találsz, edd meg; edd meg e könyvtekercset, és elmenvén, szólj Izrael fiainak.
És te, emberfia! végy magadnak egy téglát, és tedd azt eléd, és írd le arra Jerusalem városát.
És te, ember fia! végy magadnak borotvakés-élű kardot; és vedd azt, és vond át fejeden és szakálladon; és végy mérleget, és ezzel oszd el azokat.
És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
És lőn a hatodik esztendőben, a hatodik hónapban, a hónap ötödikén, én házamban ülök, és Júda vénei előttem ülnek vala, és rám esék ott az Úr Isten keze.
És kiálta füleimbe nagy szóval, mondván: Elközelgettek a város látogatói, és kiki öldöklő szerszámot tart kezében.
És látám, és ime a boltozatban, mely a kerubok feje fölött vala, olyasmi látszott, mint egy zafirkő, mint egy királyi szék alakja.
És fölemele engem a lélek, és bevive az Úr háza napkeleti kapujához, mely napkeletre néz; és ime a kapu bemeneténél huszonöt férfiú vala; és látám azok között Jezoniást, Azúr fiát, és Feltiást, Banaiás fiát, a nép fejedelmeit.
És férfiak jövének hozzám Izrael vénei közől, és leülének előttem.
Te pedig kezdj siralmat Izrael fejedelmei fölött,
És lőn a hetedik esztendőben, az ötödik hónapban, a hónak tizedikén, férfiak jövének Izrael vénei közől kérdést tenni az Úrhoz, és leülének előttem.
(6) És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
És lőn az Úr igéje énhozzám, a kilenczedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónak tizedik napján, mondván:
És lőn a tizenegyedik esztendőben a hónak első napján, lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
A tizedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónak tizenegyedik napján, lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
És lőn a tizenegyedik esztendőben, a harmadik hónapban, a hónak első napján, lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
És lőn a tizenkettedik esztendőben, a tizenkettedik hónapban, a hónak elsején, lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
Te pedig, ember fia! jövendölj Izrael hegyeiről, és mondd: Izrael hegyei! halljátok az Úr igéjét:
Lőn énrajtam az Úr keze, és kivezete engem az Úr lelke által, és letőn engem egy mező közepén, mely rakva vala csontokkal.
Te pedig, ember fia! jövendölj Góg ellen, és mondd: Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én terád megyek, Góg, Mózoknak és Túbalnak főfejedelme,
Huszonötödik esztendejében a mi elköltözésünknek, az esztendő kezdetén, a hónap tizedikén, a tizennegyedik esztendőben, miután a város bevétetett, ugyanaz napon lőn az Úr keze rajtam, és oda vive engem.
És bevive engem a templomba, és megméré a kapu-pártázatokat, hat könyöknyi vala szélességök egyfelől, és hat könyöknyi más felől, a hajlék szélessége szerint.
És kivezete engem a külső tornáczba az éjszakra vivő úton, és bevezete engem a kamarába, mely a külön épűlet és az éjszakra néző háznak ellenében vala.
És a napkeleti útra néző kapuhoz vive engem.
És visszatéríte engem a külső szentély kapujához, mely napkeletre néz; és zárva vala.
És mikor elkezditek a földet osztani sors szerint, válaszszatok ki az Úrnak zsengéűl megszentelt részt a földből, hoszszaságra huszonötezer nádnyit, és szélességre tízezer nádnyit; szentelt leszen ez egész terjedelmében köröskörűl.
Ezeket mondja az Úr Isten: A belső tornácz kapuja, mely napkeletre néz, zárva legyen a dologtevő hat napon; szombatnap pedig nyittassék meg, úgyszintén a hónak első napján nyittassék meg.
És visszatéríte engem a ház kapujához, és ime víz fakada a ház küszöbe alól napkeletre, mert a ház is napkeletre néz vala; a víz pedig folydogála a templom jobb oldalán az oltár déli része felé.
És ezek a nemzetségek nevei. Éjszak határaitól, a Hetalonból Ématba vezető út mellett, Énan udvaránál, Damaskus éjszaki határán az Ématba vivő útnál, napkeletről a tengerig, Dán öröksége egy rész.