Mózes V. könyve. Deuteronomium

Ezek az igék, melyeket Mózes egész Izraelnek mondott, a Jordánon innét a pusztának mezőségén, a vörös tenger ellenében, Fárán és Tofel, Lábán és Haszerót között, hol igen sok arany van.

És elindulván onnét, jutánk ama pusztába, mely a vörös tengerre viszen, a mint nekem az Úr mondotta vala, és Szeir hegye körűl járánk sok ideig.

Megfordulván azért, fölmenénk a bászáni uton; és Óg, a bászáni király kijöve elénk népével együtt harczolni Edraiba.

És most, Izrael! halljad a parancsokat és itéleteket, melyekre tanítalak tégedet, hogy azokat cselekedvén, élj, és bemenvén, bírjad a földet, melyet atyáitok ura Istene ád nektek.

És hívá Mózes egész Izraelt, és mondá neki: Halljad Izrael a szertartásokat és itéleteket, melyeket én ma füleitekbe szólok; tanuljátok meg azokat, és teljesitsétek be cselekedettel.

Ezek a parancsok és szertartások és itéletek, melyeket parancsolt a ti Uratok Istenetek, hogy azokra tanítsalak titeket, és megcselekedjétek azokat a földön, melyet birni mentek:

Mikor beviszen téged a te Urad Istened a földre, melyet bírni mégy, és eltöröl sok nemzetet előtted, a heteusokat és gergezeusokat és amorreusokat, a kananeusokat és ferezeusokat, a heveusokat és jebuzeusokat, a hét, sokkal nagyobb számú nemzetet, mint te vagy, és náladnál erősbeket,

Minden parancsot, melyet én parancsolok ma neked, igyekezzél megcselekedni, hogy élhessetek és szaporodjatok, és bemenvén, bírjátok a földet, melyért megesküdött az Úr atyáitoknak.

Halljad, Izrael! Te ma átkelsz a Jordánon, elfoglalandó náladnál nagyobb és erősebb nemzeteket, igen nagy és kőből égig rakott városokat,

Az időben mondá az Úr nekem: Faragj magadnak két kőtáblát, mint az előbbiek voltak, és jőj fel hozzám a hegyre, és csinálj egy faszekrényt is,

Szeressed tehát a te Uradat Istenedet, és tartsd meg parancsait és szertartásait, itéleteit és rendeléseit minden időben.

Ezek a parancsok és itéletek, melyeket cselekednetek kell a földön, melyet atyáid Ura Istene ád neked, hogy birjad azt minden időben, míg a földön jársz.

Ha próféta támad közepetted, vagy a ki mondja, hogy álmot látott, és jelet vagy csodát jövendöl,

Legyetek fiai a ti Uratok- Isteneteknek; meg ne metéljétek, meg se kopaszítsátok magatokat a halott miatt;

A hetedik esztendőben adj engedményt,

Gondod legyen az új gabona hónapjára, és a tavasz első idejére, hogy Fázét szerezz a te Urad- Istenednek, mert azon hónapban hozott ki téged Urad Istened Egyiptomból éjjel.

Ne áldozz a te Urad- Istenednek juhot és tulkot, melyben hiba van, vagy valami fogyatkozás; mert utálatosság az Uradnál Istenednél.

Ne legyen a papoknak és levitáknak és mind e nemzetségből valóknak részök és örökségök a többi Izraellel, mert az Úr áldozatait és ajándékait eszik;

Mikor elveszti a te Urad Istened a nemzeteket, melyeknek földét neked adja, és te bírod azt, és városaiban és házaiban lakol,

Mikor hadba mégy ellenségeid ellen, és látod a lovagokat és szekereket, és az ellenséges had nagyobb sokaságát, mint neked van: ne félj tőlök, mert a te Urad Istened veled vagyon, ki téged kihozott Egyiptom földéről.

Mikor megölt ember teste találtatik ama földön, melyet a te Urad Istened ád neked, és nem tudatik, ki a gyilkos:

Ha atyádfia ökrét vagy juhát látod tévelygeni, ne menj el mellette, hanem vidd vissza atyádfiának;

A herélt, az elfakasztott vagy kivágott heréjű és az elmetszett szeméremtestű ne menjen az Úr gyülekezetébe.

Ha valamely ember feleséget veszen, és az vele lesz, és nem talál kedvet szemei előtt valami rútság miatt; írjon válás-levelet, és adja kezébe, és bocsássa el házától.

Ha vetekedés lesz valakik között, és a birákhoz folyamodnak, a kit igaznak látnak, annak adják az igazság győzedelmét; és a kit istentelennek, itéljék el az istentelenségért.

És midőn bemégy azon földre, melyet a te Urad Istened bírnod ád, és elfoglalod azt, és benne lakol,

Parancsola pedig Mózes és Izrael vénei a népnek, mondván: Tartsatok meg minden parancsot, melyet ma nektek parancsolok.

Ha pedig a te Urad Istened szavát hallgatod, megcselekedvén és megtartván minden parancsait, melyeket én ma parancsolok neked: följebb emel téged Urad Istened minden nemzeteknél, melyek a földön laknak.

Ezek a szövetség igéi, melyet parancsolt az Úr Mózesnek, hogy kössön Izrael fiaival Moáb földén, ama szövetségen kivűl, melyet Hóreben kötött volt velök.

Midőn azért rád jőnek mind e beszédek, az áldás vagy átok, melyet eléd adtam; és te szived bánatától fölindítatván, mindazon népek között, melyek közé elszórt téged Urad Istened,

Elméne tehát Mózes, és egész Izraelnek elbeszélé mindez igéket,

Halljátok, egek, a miket szólok, hallja a föld szájam igéit.

Ez az áldás, melylyel megáldotta Mózes, az Isten embere, Izrael fiait halála előtt.

Fölméne tehát Mózes Moáb mezőségeiről Nébó hegyére, Fászga tetejére, Jerikó átellenében, és megmutatá neki az Úr Gálaád egész földét Dánig,