Lőn pedig, miután Saul meghalt, hogy Dávid visszatére az amalecíták megveréséről, és két nap marada Szicelegben.
Ezután Dávid tanácsot kérde az Úrtól, mondván: Fölmenjek-e Júda egyik városába? És mondá neki az Úr: Menj föl. És mondá Dávid: Hova menjek? És felelé neki: Hebronba.
Lőn tehát hosszú hadakozás Saul és Dávid háza között; Dávid gyarapodván és mindegyre erősödvén, Saul háza pedig naponkint fogyván.
Meghallá pedig Saul fia, Iszbozet, hogy Abner elesett Hebronban, és ellankadának kezei, és egész Izrael elréműle.
És eljövének Izrael minden nemzetségei Dávidhoz Hebronba, mondván: Ime mi, a te csontod és tested vagyunk.
Dávid pedig ismét egybegyűjté a válogatottakat Izraelből, harminczezeret.
Lőn pedig, mikor a király házában ült, és az Úr nyugalmat adott neki köröskörűl minden ellenségeitől,
Lőn pedig ezek után, megveré Dávid a filiszteusokat, és megalázá őket, és elvevé Dávid az adófizetés zaboláját a filiszteusok kezéből.
És mondá Dávid: Véled-e, hogy van valaki, ki megmaradt Saul házából, hogy irgalmasságot cselekedjem vele Jonatásért?
Lőn pedig ezek után, hogy meghala Ammon fiai királya, és helyébe fia, Hánon lett király.
Lőn pedig esztendő elforgása után, az időben, midőn a királyok hadba szoktak menni, elküldé Dávid Joábot, és vele szolgáit, és egész Izraelt, és pusztíták Ammon fiait, és megszállák Rabbát; Dávid pedig Jerusalemben marada.
Az Úr tehát elküldé Nátánt Dávidhoz; ki mikor hozzá jött, mondá neki: Két férfiú vala egy városban, egyik gazdag, másik szegény.
Lőn pedig ezek után, hogy Dávid fiának, Absalomnak, Támár nevű, igen szép húgát megszereté Dávid fia, Amnon,
Megértvén pedig Szárvia fia, Joáb, hogy a király szíve Absalomhoz fordúlt,
De ezek után Absalom szekereket és lovagokat szerze magának, és ötven férfiút, kik előtte járjanak.
És mikor Dávid kevéssé túlhaladt a hegy tetején, eléje jöve Mifibozet szolgája, Szíba, két szamárral, melyek terhelve valának kétszáz kenyérrel, és száz kötés aszúszőlővel, és száz csomó száraz fügével, és egy tömlő borral.
Mondá tehát Akitofel Absalomnak: Tizenkétezer férfiút választok magamnak, és fölkelvén, űzőbe veszem Dávidot ez éjjel,
És Dávid szemlét tartván a népen, ezredeseket és századosokat rendele föléje.
Hírűl vivék pedig Joábnak, hogy a király siratja és gyászolja fiát.
És történék, hogy ott volt egy Széba nevű bélai férfiú, Bokri fia, Benjamin nemzetségéből; ki harsonát fúva és mondá: Nincs részünk Dávidban, sem örökségünk Izai fiában; térj sátoraidba, Izrael!
Lőn pedig éhség is Dávid napjaiban három esztendeig szűntelen; és Dávid kérdést tőn az Úr felelőhelyén. És mondá az Úr: Saul miatt és az ő vérszopó háza miatt, hogy megölte a gábaonitákat.
Dávid pedig az Úrnak ez ének igéit mondá az napon, melyen az Úr megszabadította őt ellenségei kezéből, és Saul kezéből,
Ezek pedig Dávid utolsó igéi. Mondá Izai fia, Dávid, mondá a férfiú, ki igéretet vőn Jákob Istene fölkentjéről, a jeles énekes Izraelben:
És ismét fölgerjede az Úr haragja Izrael ellen, és fölindítá közöttük Dávidot, ki ezt mondá: Menj, és számláld meg Izraelt és Júdát.
