Zsoltárok könyve

31 ¹A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. ²Benned, Örökkévaló, van menedékem, ne hagyj megszégyenülnöm soha, igazságoddal szabadíts meg engem! ³Hajlítsd hozzám füledet, ments meg hamar, légy nekem erösségem sziklájává, váram házává, hogy megsegíts engem. ⁴Mert szírtem és váram vagy, és neved kedvéért vezess és vezérelj engem. ⁵Kijuttatsz engem a hálóból, melyet elrejtettek számomra, mert te vagy erősségem. ⁶Kezedre bízom lelkemet; megváltasz engem, Örökkévaló, igaz Isten! ⁷Gyűlölöm azokat, kik hamis hiábavalóságokat őriznek; én pedig az Örökkévalóban bízom. ⁸Hadd újjongok és örülök szeretetedben, aki láttad nyomoromat, tudtál lelkem szorongásairól; ⁹és nem szolgáltattál át ellenség kezébe, állitottad tágas helyre lábamat. ¹⁰Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, mert megszorultam, elsorvadt bosszúságtól szemem, lelkem és testem. ¹¹Mert bánatban fogyott el életem, éveim pedig sóhajtásban; elgyengült bűnömben erőm, csontjaim pedig elsorvadtak. ¹²Mind a szorongatóim által gyalázottá lettem, szomszédaimnak nagyon, és rettegése meghittjeimnek; kik az utczán láttak, szöktek előlem. ¹³El vagyok felejtve, mint a halott, a szívből, olyanná lettem, mint veszendő edény. ¹⁴Mert hallottam sokaknak hiresztelését: Rémület körös-körül! Midőn tanakodnak ellenem egyaránt, lelkemet elragadni a szándékuk. ¹⁵Én pedig benned biztam, Örökkévaló, azt mondtam: Istenem vagy. ¹⁶Kezedben éltemnek idői; ments meg engem ellenségeim kezéből és üldözőimtől. ¹⁷Világíttasd arczodat szolgád fölött, segíts engem szeretetedben. ¹⁸Örökkévaló, ne hagyj megszégyenülnöm, mert hívtalak, szégyenüljenel; meg a gonoszok, enyésszenek el az alvilágba! ¹⁹Némuljanak meg a hazugaág ajkai, melyek daczosat beszélnek az igaz ellen, gőggel és gúnnyal. ²⁰Mily nagy a te jóságod, melyet tartogatsz tisztelőidnek, miveltél a benned menedéket keresőknek, az ember fiainak előtte. ²¹Elrejted őket arczod rejtekében, emberi fondorkodások elől, tartogated őket. sátorban nyelvek pörlése ellen. ²²Áldva legyen az Örökkévaló, hogy csodásan mivelte szeretetét irántam, ostrom alatt levő városban. ²³Én pedig mondtam elhamarkodásomban: elszakíttattam szemeid elől; ámde hallottad könyörgésem szavát, mikor fohászkodtam hozzád. ²⁴Szeressétek az Örökkévalót, jámborai ti mind! A hűségeseket megóvja az Örökkévaló és megfizet fölösen a göggel cselekvőnek. ²⁵Legyetek erősek és bátorodjék szívetek; mind, akik várakoztok az Örökkévalóra.