Zsoltárok könyve

14 ¹A karmesternek. Dávidtól.
Azt mondta az aljas a szívében: Nincs Isten! Elvetemedtek, utálatosat cselekedtek; nincs, ki jót tenne. ²Az Örökkévaló az égből tekintett le az emberfiakra, hogy lássa, van-e eszes, aki Istent keresi. ³Mind elpártolt, egyaránt megromlottak; nincs, ki jót tenne, nincs egy sem. ⁴Nemde megtudják mind, a kik jogtalanságot cselekszenek, kik népemet eszik, amint kenyeret esznek, az Örökkévalót nem szólították! ⁵Ott rettegve rettegtek, mert Isten az igaz nemzedék mellett van. ⁶A szegénynek tanácsát megszégyeníthetitek; bízony, az Örökkévaló neki menedéke! ⁷Vajha eljönne Cziónból Izraél segítsége; mikor az Örökkévaló visszahozza népének foglyait, vigadjon Jákób, örüljön Izraél.