Zsoltárok könyve

103 ¹Dávidtól.
Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s egész belsőm az ő szent nevét! ²Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s ne feledkezzél meg mind az ő tetteiről! ³Ő az, ki megbocsátja minden bűnödet, ki meggyógyítja minden betegségedet; ⁴ki veremből váltja meg éltedet, ki körülvesz téged szeretettel s irgalommal; ⁵ki jóval tartja el díszedet, hogy megújhodik sasként ifjúságod. ⁶Igazságot tesz az Örökkévaló és jogot mind a zsaroltaknak. ⁷Megismerteti útjait Mózessel, Izraél fiaival cselekvéseit: ⁸irgalmas és kegyelmes az Örökkévaló, hosszantűrő és bőséges a szeretetben. ⁹Nem mindétig fog pörölni s nem örökké haragot tartani. ¹⁰Nem vétkeink szerint járt el velünk, s nem bűneink szerint bánt velünk. ¹¹Mert amint magas az ég a föld fölött: hatalmas volt szeretete az ő tisztelői fölött. ¹²Amint távol van kelet nyugattól: eltávolította tőlünk bűntetteinket. ¹³Amint atya irgalmaz gyermekeinek, irgalmazott az Örökkévaló az ő tisztelőinek. ¹⁴Mert ő ismeri hajlamunkat, emlékezik rá, hogy por vagyunk. ¹⁵Halandónak akár fű a napjai, mint a mező virága úgy virágzik; ¹⁶mert szél vonult el rajta s nincsen, s nem ismeri őt többé a helye. ¹⁷De az Örökkévaló szeretete öröktől-örökké van tisztelői fölött, s igazsága jut gyermekeik gyermekeinek: ¹⁸azoknak kik szövetségét megőrzik s megemlékeznek rendeleteiről, hogy megtegyék. ¹⁹Az Örökkévaló az égben szilárdította meg trónját és királysága a mindenségen uralkodik. ²⁰Áldjátok az Örökkévalót, ti angyalai, ti hatalmas erejűek, akik végezitek igéjét, hallgatván igéjének szavára! ²¹Áldjátok az Örökkévalót mind a seregei, szolgálattevői ti, akaratának végzői! ²²Áldjátok az Örökkévalót, mind a művei ti, uralmának minden helyein! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót!