Mint maradt magánosan a város, a népben bővelkedő! Olyan lett mint özvegy; aki nagy volt a nemzetek közt, úrnő az országok közt, robotolóvá lett!
Mint felhőzi be haragjával az Úr Czión leányát, az égből a földre vetette Izraél pompáját s nem emlékezett meg lábai zsámolyáról haragja napján!
Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.
Miképp fakult meg az arany, elváltozott a jó színarany, szétömlenek a szent kövek minden utcza sarkán!
Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!