Siralmak könyve

4 ¹Miképp fakult meg az arany, elváltozott a jó színarany, szétömlenek a szent kövek minden utcza sarkán! ²Cziónnak drága gyermekei, akiket arannyal mértek fel, mint tekintetnek cserépkorsóknak, fazekas kezei művének! ³Sakálok is emlőt nyújtanak, szoptatják kölykeiket; népem leánya kegyetlenné vált mint struczmadarak a pusztában. ⁴Odatapadt a csecsemő nyelve ínyéhez a szomjúságban, kisdedek kenyeret kértek, de nincs, ki szegne nékik. ⁵Kik csemegéket ettek, elpusztultak az utczákon, akiket bíboron neveltek, szemétdombot öleltek át. ⁶Nagyobb volt népem leányának bűne, mint Szodoma vétke, mely pillanat alatt dúlatott fel s nem bajlódtak vele kezek. ⁷Hónál voltak tisztábbak názirjai, fehérebbek a tejnél, pirosabb volt testük koráloknál, zafir az idomuk. ⁸Koromnál sötétebb lett az alakjuk, föl nem ismerhették az utczákon, összezsugorodott bőrük a csontjukon, kiaszott, olyan lett mint a fa. ⁹Jobban jártak a kard megöltjei, mint az éhség megöltjei, akik szétfolynak leszúrva, mező termése hián. ¹⁰Irgalmas asszonyok kezei megfőzték gyermekiket, táplálékul lettek nekik népem leányának romlásában. ¹¹Véghez vitte hevét az Örökkévaló, kiontotta fellobant haragját; tüzet gyujtott Cziónban s az megemésztette alapjait. ¹²Nem hitték a föld királyai, a világ lakói mind, hogy bejuthat szorongató és ellenség Jeruzsálem kapuiba. ¹³Prófétáinak vétkeí, papjainak bűnei miatt, kik igazak vérét ontották benne, ¹⁴mint vakok bolyongnak az utczákon, bemocskítva vértől, úgy hogy nem lehet megérinteni ruháikat. ¹⁵Térjetek ki! tisztátalan! – kiáltják nekik – térjetek, térjetek ki, meg ne érintsetek! Sőt elrebbennek, el is bolyongnak, azt mondják a nemzetek közt: nem fognak többé maradni! ¹⁶Az Örökkévaló haragja szétoszlatta őket, nem fog többé rájuk tekinteni; papokat nem vesznek tekintetbe, véneken nem könyörülnek. ¹⁷Még egyre epednek szemeink hiábavaló segítségünk után, várakozásunkban oly nemzetre várakoztunk, mely nem segít. ¹⁸Ólálkodtak lépteinkre, hogy nem járhattunk tereinken, végünk közeledett, leteltek napjaink, mert eljött a végünk. ¹⁹Gyorsabbak voltak üldözőink az ég sasainál, űzőbe vettek a hegyeken, a pusztában lestek ránk. ²⁰Orrunk lehellete, az Örökkévaló fölkentje, megfogatott vermeikben, kiről mondtuk: az ő árnyékában élünk majd a nemzetek közt. ²¹Örvendj és örülj, Edóm leánya, Úcz országában lakozó te! Te rád is kerül a serleg, megrészegülsz s megmeztelenedel. ²²Vége a te bűnödnek, Czión leánya, téged nem fog többé számkivetni; rágondol a te bűnödre, Edóm leánya, feltakarja vétkeidet!