Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint

6 *Jézus Názáretben¹Eltávozva onnét lakóhelyére érkezett. Tanítványai kísérték. ²A következő szombaton elkezdett tanítani a zsinagógában. Nagy hallgatósága csodálkozott (tanításán). „Honnan vette mindezt? – kérdezték. Ki adott neki ekkora bölcsességet? Hogyan történnek ilyen csodák általa? ³Nem az ács ez, a Mária fia? Nem Jakab, József, Júdás és Simon testvére? És ugye nővérei is itt élnek köztünk?” Szóval megbotránkoztak benne. ⁴Jézus erre megjegyezte: „Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és családjában.” *⁵Nem is tudott ott csodát tenni, csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk téve kezét. ⁶Ő maga is csodálkozott hitetlenségükön. *Az apostolok szétküldése⁷Ezután bejárta a környék falvait és tanított. Majd magához hívta a tizenkettőt, és hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek fölött, kettesével szétküldte őket. *⁸Megparancsolta nekik, hogy ne vigyenek az útra semmi mást, csak egy vándorbotot; se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben. ⁹Sarut viselhetnek, de ne legyen két ruhájuk. ¹⁰Aztán így szólt hozzájuk: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok onnan. *¹¹De ha valahol nem fogadnak be titeket és szavatokra nem hallgatnak, menjetek el onnan és – vádképpen ellenük – a port is rázzátok le lábatokról.” ¹²Azok útra kelve bűnbánatot hirdettek, sok ördögöt űztek ki ¹³és olajjal megkenve sok beteget gyógyítottak meg. *Keresztelő János lefejezése¹⁴Heródes király is hallott róla, mert messze terjedt a híre. „Keresztelő János támadt föl halottaiból, ezért működik benne a csodatévő erő”, mondta. ¹⁵Némelyek viszont így vélekedtek: „Ő Illés.” Mások pedig: „Próféta ő, olyan, mint a többi próféta.” Ennek hallatára Heródes továbbra is azt állította: „Ő János, akinek fejét vétettem. ¹⁶Az támadt föl (halottaiból).” *¹⁷Heródes tudniillik annak idején elfogatta Jánost és börtönbe vettette, testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett. ¹⁸János ugyanis figyelmeztette: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” ¹⁹Heródiás ezért áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. ²⁰Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember s ezért védelmébe vette. Valahányszor beszélt vele, nagy zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. ²¹Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes születésnapján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőinek. ²²Közben Heródiás leánya bement és táncolt nekik. Nagyon megtetszett Heródesnek és vendégeinek. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz, megadom neked.” ²³Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még országom felét is.” ²⁴Az kiment és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” „Keresztelő János fejét” – felelte. ²⁵Erre visszasietett a királyhoz és előadta kérését: „Azt akarom, hogy tüstént add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” ²⁶A király nagyon elszomorodott emiatt, de tekintettel a vendégek előtt tett esküjére, nem akarta azt érvényteleníteni. ²⁷Azonnal küldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el a fejet. ²⁸Az elment, lefejezte őt a börtönben és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. ²⁹Amikor ezt tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték a testét és egy sírboltba temették. Az apostolok visszatérése³⁰Az apostolok visszatértek Jézushoz és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. ³¹Erre így szólt: „Jöjjetek félre egy magányos helyre és pihenjétek ki magatokat egy kicsit.” Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy enni sem maradt idejük. ³²Egy magányos helyre eveztek hát, hogy egyedül legyenek. *³³De távozóban sokan látták őket, és megértve szándékukat, gyalog odasiettek a városokból és megelőzték őket. Az első kenyérszaporítás³⁴Amikor kiszállt, ott látta a nagy tömeget. Megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok mindenre kezdte őket tanítani. ³⁵Későre járt már az idő, amikor odaléptek hozzá tanítványai és figyelmeztették: „A vidék elhagyatott, az idő is eljárt. ³⁶Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek, s ennivalót vegyenek maguknak.” ³⁷Ő azonban így válaszolt: „Adjatok ti nekik enni.” Azok megjegyezték: „Talán menjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy el tudjuk látni őket?” ³⁸Erre ő megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzetek csak körül.” Körülnéztek és jelentették: „Öt, és két halunk.” ³⁹Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportonként telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. ⁴⁰Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban. ⁴¹Azután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük közt. ⁴²Mindnyájan ettek és jól is laktak. ⁴³A kenyérmaradékból és a halakból pedig tizenkét kosarat szedtek tele. ⁴⁴A kenyérből ötezer férfi evett. *Jézus a vízen jár⁴⁵Ezután nyomban fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. ⁴⁶Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. ⁴⁷Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. *⁴⁸Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük volt, az éjszaka negyedik őrváltása idején a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. ⁴⁹Amint meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet, és elkezdtek kiáltozni, mert mindnyájan látták őt és megrémültek. ⁵⁰Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” ⁵¹Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, ⁵²mert nem okultak a kenyérszaporításból, s szívük még érzéketlen volt. *Genezáret földjén⁵³Átérve a túlsó partra, Genezáret földjére jutottak, s ott kikötöttek. ⁵⁴Mihelyt kiléptek a bárkából, azonnal fölismerték őt az emberek. ⁵⁵Bejárták az egész környéket és ágyastul oda hordták a betegeket, ahol tudomásuk szerint tartózkodott. ⁵⁶Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak hozzáért, meggyógyult.