Szent István Társulati Biblia

Az evangélium János szerint

Fordítások

knb bd stl szit ruf kg kaldi

Előszó. 1 *¹Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ²ő volt kezdetben Istennél. ³Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. ⁴Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. ⁵A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel.
   *⁶Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. ⁷Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. ⁸Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról.
   ⁹(Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. ¹⁰A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. ¹¹A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. ¹²Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, ¹³akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. *¹⁴S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.
   ¹⁵János tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: „Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.”
   ¹⁶Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. ¹⁷Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. ¹⁸Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.
   *Keresztelő János első tanúságtétele.¹⁹János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, s megkérdeztették: „Ki vagy?” ²⁰Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” ²¹Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A próféta vagy?” – Erre is nemmel válaszolt. ²²Így tovább faggatták: „Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” ²³Ezt felelte: „A pusztában kiáltó szó vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta. ²⁴A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ²⁵s tovább kérdezgették: „Akkor miért keresztelsz, ha nem vagy sem a Messiás, sem Illés, sem a próféta?” ²⁶János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, ²⁷aki a nyomomba lép, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” ²⁸Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.
   *²⁹Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. ³⁰Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.
   ³¹Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel.” ³²Ezután János tanúsította: „Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá a mennyből, s rajta is maradt. ³³Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni. ³⁴Láttam, és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia.”
   *Az első tanítványok.³⁵Másnap megint ott állt János két tanítványával, ³⁶s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” ³⁷E szavak hallatára a két tanítvány Jézus nyomába szegődött. ³⁸Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit akartok?” Így feleltek: „Rabbi – ami annyit jelent, mint Mester –, hol lakol?” ³⁹„Gyertek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek vele, megnézték, hol lakik, s aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott.
   ⁴⁰A kettő közül, aki János szavára követte, az egyik András volt, Simon Péter testvére. ⁴¹Reggel találkozott testvérével, Simonnal, s szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, s ⁴²elvitte Jézushoz. Jézus ráemelte tekintetét, s így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfa, azaz Péter lesz a neved.”
   *⁴³Másnap Galilea felé tartva találkozott Fülöppel. Felszólította: „Gyere és kövess!” ⁴⁴Fülöp Betszaidából, András és Péter városából való volt. ⁴⁵Fülöp találkozott Natánaellel és elmondta neki: „Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták írnak, a názáreti Jézust, Józsefnek a fiát.” ⁴⁶„Jöhet valami jó Názáretből?” – kérdezte Natánael. „Gyere, és győződjél meg róla!” – felelte Fülöp. ⁴⁷Amikor Jézus meglátta Natánaelt, amint feléje tartott, ezt mondta róla: „Lám, egy igazi izraelita, akiben nincs semmi álnokság.” ⁴⁸Natánael megkérdezte tőle: „Honnét ismersz?” Jézus így válaszolt: „Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, a fügefa alatt voltál.” ⁴⁹Natánael erre felkiáltott: „Rabbi (azaz: Mester), te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” ⁵⁰Jézus ezt felelte neki: „Mivel megmondtam, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat is fogsz még látni.” Majd hozzátette: ⁵¹„Bizony, bizony, mondom nektek: Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, s az Isten angyalai föl- s leszállnak az Emberfia fölött.”

Lábjegyzetek

1,1-5 Ez az előszó első része, melyben János a legmélyebb természetfölötti kinyilatkoztatott igazságokat fejtegeti. Kezdetben, tehát a teremtés és az idő előtt volt már az Ige. Ő nem lett, nem időben keletkezett, őt nem teremtette az Isten: ő kezdettől fogva volt. Éppen ezért az Ige részese az örök isteni természetnek, s az Istennél volt, mint a Szentháromság második Személye. Amikor az Atya végtelen hatalmával létrehozta a világmindenséget, akkor a teremtés nagyszerű isteni művének közvetítője a Fiú, az Ige volt. Ő volt minden teremtett dolog mintaképe. Őbenne élet volt, a gazdag isteni élet, ezért lehetett közvetítő a teremtésben, ezért forrása az Ige minden létnek és életnek. Az Igéből kiáradó, természetfölötti, kegyelmi élet a bukott, a halál sötét éjszakájában vándorló emberiség számára az élet világossága volt. De a bűnös, az istentelen világ nem fogta föl az Ige világosságát.

1,6-13 Az első öt versben Jézus öröktől fogva való isteni természetének titkairól beszélt János, itt pedig arról, hogy az Ige miként jött ebbe a világba. A világba látható formában belépő Igének volt egy előfutára, Keresztelő János, aki tanúságot tenni jött, hogy az emberek számára vezető legyen Krisztushoz. A tulajdonába jött, mert a világ a teremtés révén az övé, és övé különösképpen az Ószövetség választott népe, s ez a saját népe megtagadta Megváltóját, nem hitt Jézus Krisztusban. Azoknak azonban, akik befogadták, azaz hittek benne, hatalmat adott, hogy újjászülessenek egy új, természetfölötti életre, mely által Isten gyermekeivé lesznek.

1,14-18 Az előszó utolsó, harmadik részében János röviden a megtestesült Igének a megváltói működését írja le. Az örök isteni Ige testté lett. „Emberré lett” helyett azért használja János a „testté lett”, sőt szóról szóra „hússá lett” kifejezést, hogy hangsúlyozza Jézus Krisztus valóságos emberségét, aki ti. nem csak látszólag vett föl emberi testet és természetet, nem csak látszólag járt közöttünk, nem csak látszólag szenvedett és halt meg, hanem aki mindenben hozzánk hasonló lett a bűnt kivéve. János, az apostolok és a kortársak látták Jézus Krisztus dicsőségét, látták és megismerték, hogy az emberi formában mutatkozó Jézus nem puszta ember, hanem az Atyaisten Egyszülötte, akiben minden kegyelemnek és igazságnak a teljessége volt.

1,19-28 Az első tanúbizonyság ideje Jézus negyvennapos böjtje, s a Jordánban való megkeresztelkedése utánra teendő (Mt 3,13-17 ).

1,29-34 Keresztelő János másnap már nem a küldöttek, hanem a köréje sereglő egész nép előtt tesz tanúbizonyságot Jézus mellett, amikor a feléje közeledő Krisztus Urunkra rámutat: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit!” E szavakkal megmondja, hogy Izajás jövendölése Jézus Krisztusban teljesedik be.

1,35-42 János tanúságtételének első eredménye az volt, hogy tanítványai közül ketten Jézus nyomába szegődnek. A két tanítvány közül csak az egyiket nevezi nevén az evangélista: Andrást, Simon Péter testvérét. A másik tanítvány viszont nem más, mint maga János, aki az evangéliumában sosem nevezi meg, hanem legtöbbször csak úgy jelöli magát: „a tanítvány, akit szeretett Jézus.”

1,43-51 Fülöp barátját, Natánaelt is rá akarja vezetni a hitre. Natánael (magyar jelentése: Isten ajándéka) valószínűleg azonos azzal a Bertalannal, aki az apostolok között Fülöp után következik, s akinek Bertalan neve tulajdonképpen csak annyit jelent héberül: Tolomainak a fia.