Az apostolok cselekedetei

1 ¹Első könyvemet • írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani,• Luk. 1,3.  
²Mind a napig, • melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának.• Mát. 28,19.  Márk 16,15.  Luk. 24,49.  
   ³Kiknek az ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él, negyven • napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról.• Mát. 28,18.  Márk 16,12.  14.  Luk. 24,15.  34.  36.  Ján. 20,19.  26.  21,1-14.  1Kor. 15,5-8.  
   ⁴És velök összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek • Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, † melyet úgymond, hallottatok tőlem:• Luk. 24,49.  † Ján. 14,26.  15,26.  
   ⁵Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel • fogtok megkereszteltetni nem sok nap mulva.• Mát. 3,11.  Márk 1,8.  Luk. 3,16.  Ján. 1,33.  Csel. 2,1-4.  
   ⁶Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?• rész 4,1.  † rész 2,12.  
   ⁷Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.
   ⁸Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim • úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.• rész 2,32.  
   ⁹És mikor ezeket mondotta, az ő láttokra felemelteték, • és felhő fogá el őt szemeik elől.• Márk 16,19.  Luk. 24,51.  
   ¹⁰És a mint szemeiket az égre függesztették, mikor ő elméne, ímé két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában,• rész 4,18.  † Mát. 27,25.  
   ¹¹Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, a ki felviteték tőletek a mennybe, akképen jő el, a • miképen láttátok őt felmenni a mennybe.• Mát. 24,30.  Márk 13,26.  Jel. 1,7.  1Thess. 4,16.  
   ¹²Akkor megtérének Jeruzsálembe a hegyről, mely hívatik Olajfák hegyének, mely Jeruzsálem mellett van, egy szombatnapi járóföldre.
   ¹³És mikor bementek, felmenének a felsőházba, a hol szállva valának: Péter és Jakab, János és András, Filep és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, és Simon, a zelóta, és Júdás, a Jakab fia.• Eféz. 1,20.  22.  † Luk. 1,77.  24,47.  
   ¹⁴Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az ő atyjafiaival együtt.• Luk. 24,48.  Csel. 1,22.  2,32.  3,15.  † Ján. 15,26.  27.  
   ¹⁵És azokban a napokban felkelvén Péter a tanítványok között, monda (vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság):• 1Tim. 4,16.  † 1Pét. 5,2.  3.  •• Tit. 2,14.  1Pét. 1,19.  
   ¹⁶Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid szája által • Júdás felől, ki vezetőjük † lőn azoknak, a kik megfogták Jézust.• Zsolt. 41,10.  † Mát. 26,47.  Márk 14,43.  Luk. 22,47.  Ján. 18,3.  
   ¹⁷Mert mi közénk számláltatott, és • elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét.• Mát. 10,4.  Márk 3,19.  
   ¹⁸(Ez hát mezőt szerze hamisságának béréből; • és alá zuhanván, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott.• Mát. 26,15.  Luk. 22,5.  
   ¹⁹És ez tudtokra lőn mindazoknak, kik Jeruzsálemben lakoznak; úgy hogy az a mező tulajdon nyelvökön Akeldamának, azaz • Vérmezőnek neveztetett el.)• Mát. 27,8.  
   ²⁰Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az ő lakóhelye puszta, és ne legyen lakó • abban. És: Az ő püspökségét más † vegye el.• Zsolt. 69,26.  † Zsolt. 109,8.  
   ²¹Szükség azért, hogy azok közül a férfiak közül, a kik velünk együtt jártak minden időben, míg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt,• 1Kir. 18,12.  2Kir. 2,16.  Ezék. 3,14.  
   ²²A János keresztségétől kezdve mind a napig, melyen fölviteték tőlünk, azok közül egy az ő feltámadásának bizonysága legyen mivelünk egyetemben.• rész 22,19.  Márk 13,9.  2Kor. 11,24.  25.  † rész 4,17.  18.  
   ²³Állatának azért elő kettőt, Józsefet, ki hivatik Barsabásnak, kinek mellékneve Justus vala, és Mátyást.• Mát. 5,11.  12.  Luk. 6,22.  23.  Fil. 1,29.  
   ²⁴És imádkozván, mondának: Te, Uram, ki mindeneknek szívét ismered, mutasd meg a kettő közül egyiket, a kit kiválasztottál,• rész 2,46.  
   ²⁵Hogy elnyerje az osztályrészét e szolgálatnak és apostolságnak, melytől eltévelyedék Júdás, hogy az ő saját helyére jusson.• rész 2,45.  4,34.  35.  
   ²⁶Sorsot vetének azért reájok, és esék a sors Mátyásra, és a tizenegy apostol közé számláltaték.• Ezék. 3,23.