31Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz. (Ján 8,14) 32Más az, a ki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, a melylyel bizonyságot tesz rólam. (Ésa 42,1; Mát 3,17;17,5; Luk 3,22;9,35) 33Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról. (Ján 1,19) 34De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok. (5Móz 17,6;19,15) 35Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában. 36De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem. (Ján 10,25.38) 37A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok. (Mát 3,17; Luk 3,22;2Móz 33,20.1Tim;6,16.1Ján;4,12) 38Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek. (Ján 7,34) 39Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam; (Csel 17,11;Luk 24,27) 40És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen! (Ján 6,47) 41Dicsőséget emberektől nem nyerek. (Ján 3,18) 42De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek: 43Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok. (Ján 7,28) 44Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek? (Ján 12,43; Róm 2,29) 45Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek. (Ján 3,14;12,32) 46Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő. (1Móz 3,15;12,3;22,18;49,10.5Móz;18,15.18) 47Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek? (Ján 7,31)