5
1Mert minden főpapot az emberek közül választanak, és az emberekért rendelnek az Istennel kapcsolatos dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért.
2Részvéttel tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mert ő maga is körül van véve gyöngeséggel,
3s így, miként a népért, úgy önmagáért is áldozatot kell bemutatnia a bűnökért.
   4Erre a tisztségre senki sem választja önmagát, hanem akit Isten hív, mint Áront.
5Így Krisztus sem önmaga dicsőítette meg magát, hogy főpappá legyen, hanem az, aki azt mondta neki:
„Fiam vagy te,
ma nemzettelek téged.” (Zsolt 2,7) 
6És ahogy más helyen is mondja:
„Te pap vagy mindörökké
Melkizedek rendje szerint.” (Zsolt 110,4) 
   7Ő, testi életének napjaiban imáit és könyörgéseit nagy kiáltással és könnyhullatással ajánlotta fel annak, akinek hatalma volt megszabadítani őt a haláltól, és meghallgatást is nyert hódolatáért.
8Bár Isten Fia volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett,
9és amikor eljutott a beteljesedésre, örök üdvösség szerzője lett mindazoknak, akik engedelmeskednek neki, (Iz 45, 17G) 
*10mivel Isten főpapnak nevezte őt Melkizedek rendje szerint. (Zsolt 110,4) 
   A közösség gyöngesége11Sok mindent kell erről mondanunk, és nehéz is megmagyarázni, mert késedelmesek lettetek a hallásra;
12ugyanis ez idő szerint már tanítóknak kellene lennetek, de ismét arra van szükségetek, hogy valaki tanítson titeket Isten tanításának elemi dolgaira; olyanok lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem szilárd eledelre.
13Mert mindaz, aki tejet kap, tapasztalatlan az igazságosság tanításában, mivel még csecsemő;
14a tökéleteseknek pedig a szilárd étel való, azoknak, akik a gyakorlás által kifejlesztették érzékeiket, hogy megkülönböztessék a jót és a rosszat.