20
*Jézus hatalmának eredete1Történt pedig, hogy egy napon, amikor a népet tanította a templomban és az evangéliumot hirdette, odamentek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,
2és így szóltak hozzá: „Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?”
3Ő így válaszolt nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit: Mondjátok meg nekem,
4János keresztsége a mennyből való volt-e vagy az emberektől?”
5Azok így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk: »A mennyből volt«, azt fogja felelni: »Miért nem hittetek hát neki?«
6Ha pedig azt mondjuk: »Az emberektől«, akkor az egész nép megkövez bennünket, mert meg van győződve, hogy János próféta.”
7Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják, honnét való.
8Erre Jézus azt mondta nekik: „Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszem ezeket.”
   *Példabeszéd a gonosz szőlőművesekről9A népnek pedig ezt a példabeszédet kezdte mondani: „Egy ember szőlőt ültetett. Kiadta bérbe a szőlőműveseknek, azután elutazott hosszabb időre.
10Amikor eljött az ideje, elküldött egy szolgát a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből adják oda neki a ráeső részt. De a szőlőmunkások megverték, és üres kézzel elkergették.
11Ekkor egy másik szolgát küldött; azok azonban azt is megverték, gyalázattal illették, és üres kézzel elkergették.
12Erre egy harmadikat is küldött; de azok azt is megsebesítették és kidobták.
13Akkor a szőlő ura így szólt: »Mit tegyek? Elküldöm az én kedves fiamat; őt talán megbecsülik.«
14A szőlőművesek azonban, amikor meglátták őt, így tanakodtak maguk között: »Ez az örökös; öljük meg, és miénk lesz az örökség!«
15Aztán kidobták őt a szőlőből és megölték. Mit tesz velük ezután a szőlő ura?
16Odamegy és elpusztítja azokat a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.”
   Amikor meghallották ezt, így szóltak: „Távol legyen tőlünk!”
17Ő azonban végignézett rajtuk és megkérdezte: „Mit jelent hát az, ami írva van:
»A kő, amelyet az építők elvetettek,
szegletkővé lett«? (Zsolt 118,22) 
   18Mindaz, aki erre a kőre ráesik, összezúzódik, akire pedig ez ráesik, szétmorzsolja azt.”
19Abban az órában a főpapok és az írástudók kezet akartak emelni rá, de féltek a néptől; megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet.
   *Kérdés az adóról20Hogy szemmel tartsák őt, megfigyelőket küldtek, akik magukat igazaknak tettették, hogy megfoghassák őt beszéde alapján, és a hatóság és a helytartó hatalmába adhassák.
21Ezek megkérdezték tőle: „Mester! Tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, s hogy nem vagy személyválogató, hanem igazságban tanítod az Isten útját.
22Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?”
23Ő észrevette álnokságukat, és azt mondta nekik:
24„Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?” Azt felelték neki: „A császáré.”
25Erre azt mondta nekik: „Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.”
26Így nem tudtak belekötni szavaiba, melyeket a nép előtt mondott; inkább elcsodálkoztak feleletén, és elhallgattak.
   *Kérdés a halottak feltámadásáról27Odamentek hozzá néhányan a szaddúceusok közül, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték őt:
28„Mester, Mózes előírta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermeke nem, akkor a testvér vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének. (MTörv 25,5-6;  Ter 38,8) 
29Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt gyermek nélkül.
30Előbb a második,
31majd a harmadik vette feleségül az asszonyt, és hasonlóképpen mind a heten. Ám gyermeket nem hagyva, mind meghaltak.
32Végül meghalt az asszony is.
33A feltámadáskor ezek közül kinek lesz a felesége az asszony? Hiszen mind a hétnek felesége volt.”
34Jézus ezt felelte nekik: „E világ fiai nősülnek és férjhez mennek.
35Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem nősülnek és férjhez sem mennek,
36hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai lesznek, mert a feltámadás fiai.
37Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat »Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének« (Kiv 3,6)  mondta.
38Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.”
39Ekkor néhány írástudó azt mondta neki: „Mester! Helyesen feleltél.”
40És többé nem mertek kérdezni tőle semmit.
   *Kérdés a Messiásról41Ekkor ő kérdezte meg tőlük: „Hogyan mondhatják Krisztust Dávid fiának,
42amikor maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében:
»Így szólt az Úr az én Uramhoz:
Ülj az én jobbomra,
43míg ellenségeidet
lábad zsámolyává nem teszem!« (Zsolt 110,1) 
   44Dávid tehát Urának hívja őt. Hogyan lehet akkor az ő fia?”
   *Az írástudók ellen45Ezután az egész nép hallatára ezt mondta tanítványainak:
46„Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek pompás öltözékben járni, és kedvelik azt, ha köszöntik őket a tereken, meg az első üléseket a zsinagógákban, és a főhelyeket a lakomákon.
47Felélik az özvegyek házát, miközben színleg nagyokat imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet vár.”