19
Jézus a vámos Zakeus házában1Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta.
2És lám, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag,
3szerette volna látni, hogy ki az a Jézus. Ám a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt.
4Előre futott hát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.
5Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: „Zakeus! Gyere le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.”
6Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta.
7Akik ezt látták, mind így zúgolódtak: „Bűnös embernél száll meg!”
8Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.”
9Jézus azt mondta neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia.
10Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.”
   *Példabeszéd a kiosztott pénzről11Azoknak pedig, akik mindezt hallották, mondott egy példabeszédet is, mert közel volt már Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy hamarosan megjelenik az Isten országa.
*12Így szólt hozzájuk: „Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és aztán visszatérjen.
13Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz mínát, s így szólt hozzájuk: »Gazdálkodjatok, amíg vissza nem jövök!«
14Alattvalói azonban gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezzel az üzenettel: »Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk!«
15Ő azonban, amikor megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, maga elé hívatta a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.
16Jött az első, és azt mondta: »Uram, a mínád tíz mínát hozott.«
17Erre azt mondta neki: »Jól van, jó szolgám, mivel a kevésben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett.«
18Jött a második is, és így szólt: »Uram, a mínád öt mínát nyert.«
19Ennek is azt mondta: »Uralkodj öt város felett.«
20Aztán jött a következő, és így szólt: »Uram, itt van a mínád! Eltettem a kendőmben,
21mert féltem tőled, mivel szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.«
22Azt mondta neki: »A magad szájából ítéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem.
23Miért nem tetted hát pénzemet a pénzváltóasztalra, hogy amikor visszatérek, kamatostul kapjam azt vissza?«
24Majd így szólt az ott állókhoz: »Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van.«
25Azok így szóltak: »Uram, annak már tíz mínája van.«
26Mondom nektek: »Mindannak, akinek van, még adnak, attól meg, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van.
27Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy uralkodjam felettük, hozzátok ide, és öljétek meg színem előtt!«”
   *Bevonulás Jeruzsálembe28Miután ezeket mondta, továbbhaladt Jeruzsálem felé.
   29Amikor Betfagéhez és Betániához közeledett, ahhoz a hegyhez, amelyet Olajfák hegyének hívnak, elküldte két tanítványát
30ezekkel a szavakkal: „Menjetek a szemközti faluba. Amikor bementek, találtok ott megkötve egy szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide.
31Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: »Miért oldjátok el?« – mondjátok neki: »Az Úrnak szüksége van rá.«”
32A küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, amint megmondta nekik.
33Amikor eloldották a szamárcsikót, a gazdái megkérdezték tőlük: „Miért oldjátok el a szamárcsikót?”
34Ők azt felelték: „Az Úrnak szüksége van rá.”
35Azután elvitték Jézushoz. Ráterítették ruháikat a szamárcsikóra, aztán fölültették rá Jézust.
36Amikor pedig elindult, az útra terítették ruháikat.
37Mikor már közel volt az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész csoportja elkezdte örvendezve, hangosan dicsérni Istent a sok csodáért, amelyet láttak.
38Ezt mondták:
„Áldott a király, aki az Úr nevében jön! (Zsolt 118,26) 
Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!”
   39A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: „Mester, szólj rá a tanítványaidra!”
40Ő azonban ezt felelte nekik: „Mondom nektek: ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani!”
   Jeruzsálem pusztulásáról41Mikor közeledett és meglátta a várost, megsiratta, s így szólt:
42„Bárcsak te is felismernéd ezen a napon, ami békességedre szolgál! Most azonban el van rejtve a szemed elől.
43Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek és szorongatnak mindenfelől.
44Földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned laknak; nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”
   *A templom megtisztítása45Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat.
46Ezt mondta nekik: „Írva van: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek.” (Iz 56,7;  Jer 7,11) 
   *47Mindennap tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek,
48de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép ajkain csüngve hallgatta.