Káldi-Neovulgáta

Evangélium Lukács szerint

19 Jézus a vámos Zakeus házában1Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta. 2És lám, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag, 3szerette volna látni, hogy ki az a Jézus. Ám a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. 4Előre futott hát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. 5Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: „Zakeus! Gyere le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” 6Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. 7Akik ezt látták, mind így zúgolódtak: „Bűnös embernél száll meg!” 8Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.” 9Jézus azt mondta neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. 10Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.”
   *Példabeszéd a kiosztott pénzről11Azoknak pedig, akik mindezt hallották, mondott egy példabeszédet is, mert közel volt már Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy hamarosan megjelenik az Isten országa.
*12Így szólt hozzájuk: „Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és aztán visszatérjen. 13Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz mínát, s így szólt hozzájuk: »Gazdálkodjatok, amíg vissza nem jövök!« 14Alattvalói azonban gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezzel az üzenettel: »Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk!« 15Ő azonban, amikor megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, maga elé hívatta a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. 16Jött az első, és azt mondta: »Uram, a mínád tíz mínát hozott.« 17Erre azt mondta neki: »Jól van, jó szolgám, mivel a kevésben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett.« 18Jött a második is, és így szólt: »Uram, a mínád öt mínát nyert.« 19Ennek is azt mondta: »Uralkodj öt város felett.« 20Aztán jött a következő, és így szólt: »Uram, itt van a mínád! Eltettem a kendőmben, 21mert féltem tőled, mivel szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.« 22Azt mondta neki: »A magad szájából ítéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. 23Miért nem tetted hát pénzemet a pénzváltóasztalra, hogy amikor visszatérek, kamatostul kapjam azt vissza?« 24Majd így szólt az ott állókhoz: »Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van.« 25Azok így szóltak: »Uram, annak már tíz mínája van.« 26Mondom nektek: »Mindannak, akinek van, még adnak, attól meg, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. 27Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy uralkodjam felettük, hozzátok ide, és öljétek meg színem előtt!«”
   *Bevonulás Jeruzsálembe28Miután ezeket mondta, továbbhaladt Jeruzsálem felé.

   29Amikor Betfagéhez és Betániához közeledett, ahhoz a hegyhez, amelyet Olajfák hegyének hívnak, elküldte két tanítványát
30ezekkel a szavakkal: „Menjetek a szemközti faluba. Amikor bementek, találtok ott megkötve egy szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide. 31Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: »Miért oldjátok el?« – mondjátok neki: »Az Úrnak szüksége van rá.«” 32A küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, amint megmondta nekik. 33Amikor eloldották a szamárcsikót, a gazdái megkérdezték tőlük: „Miért oldjátok el a szamárcsikót?” 34Ők azt felelték: „Az Úrnak szüksége van rá.” 35Azután elvitték Jézushoz. Ráterítették ruháikat a szamárcsikóra, aztán fölültették rá Jézust. 36Amikor pedig elindult, az útra terítették ruháikat. 37Mikor már közel volt az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész csoportja elkezdte örvendezve, hangosan dicsérni Istent a sok csodáért, amelyet láttak. 38Ezt mondták:

Áldott a király, aki az Úr nevében jön! (Zsolt 118,26) 
Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!”

   39A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: „Mester, szólj rá a tanítványaidra!”
40Ő azonban ezt felelte nekik: „Mondom nektek: ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani!”
   Jeruzsálem pusztulásáról41Mikor közeledett és meglátta a várost, megsiratta, s így szólt:
42„Bárcsak te is felismernéd ezen a napon, ami békességedre szolgál! Most azonban el van rejtve a szemed elől. 43Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek és szorongatnak mindenfelől. 44Földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned laknak; nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”
   *A templom megtisztítása45Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat.
46Ezt mondta nekik: „Írva van: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek.” (Iz 56,7;  Jer 7,11) 
   *47Mindennap tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek,
48de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép ajkain csüngve hallgatta.