Káldi-Neovulgáta

Evangélium Lukács szerint

18 Példabeszéd az istentelen bíróról és az özvegyasszonyról1Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelenül kell imádkozni és nem szabad belefáradni. 2Így szólt: „Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. 3Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki többször elment hozzá és kérte: »Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!« 4Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: »Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok, 5mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.«” 6Az Úr így folytatta: „Halljátok, mit mond az igazságtalan bíró! 7Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? 8Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”
   Példabeszéd a farizeusról és a vámosról9Néhány elbizakodottnak pedig, akik azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta:
10„Két ember ment föl a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. 11A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is. 12Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenemből.« 13A vámos pedig távol állt meg, tekintetét sem merte az égre emelni. Mellét verve így szólt: »Istenem, könyörülj rajtam, bűnösön!« 14Mondom nektek: ez megigazultan ment haza, amaz pedig nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, és aki magát megalázza, azt felmagasztalják.”
   *Jézus és a gyermekek15Odavitték hozzá a kisgyermekeket is, hogy érintse meg őket. Mikor a tanítványok meglátták ezt, szemrehányást tettek nekik.
16Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, s ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. 17Bizony, mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, nem jut be oda.”
   *A gazdagságról és Jézus követéséről18Egy előkelő ember megkérdezte tőle: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”
19Jézus ezt mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. 20Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, tiszteld apádat és anyádat.(Kiv 20,12;  MTörv 5,2-16)  21Az így felelt: „Ezeket ifjú korom óta mind megtartottam.” 22Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: „Egy valami hiányzik még neked: add el mindenedet, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!” 23Ennek hallatára az nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt. 24Amikor Jézus látta, hogy elszomorodott, így szólt: „Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akik gazdagok! 25Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.” 26Akik hallották, megkérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?” 27Ezt felelte nekik: „Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges.” (Ter 18,14;  Jób 42,2) 
   28Ekkor Péter megszólalt: „Íme, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged.”
29Ő azt mondta nekik: „Bizony, mondom nektek: Senki sem hagyja el házát vagy feleségét, vagy testvéreit vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért 30anélkül, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő világban pedig az örök életet.”
   *A szenvedés és a feltámadás harmadik megjövendölése31Ezután Jézus maga mellé vette a tizenkettőt, és azt mondta nekik: „Íme, most fölmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak.
32A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák és leköpdösik; 33aztán megostorozzák, megölik, de harmadnapra feltámad.” 34Ők azonban semmit sem értettek ebből. Rejtve maradt előttük ez a beszéd, és nem értették a mondottakat.
   *A jerikói vak meggyógyítása35Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út szélén és kéregetett.
36Amikor hallotta az elvonuló tömeget, megkérdezte, hogy mi az. 37Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra. 38Erre felkiáltott: „Jézus, Dávid fia! Könyörülj rajtam!” 39Akik elöl mentek, ráparancsoltak, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozott: „Dávid fia! Könyörülj rajtam!” 40Erre Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék őt hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle: 41„Mit akarsz, mit cselekedjem veled?” Az így szólt: „Uram! Hogy lássak!” 42Jézus azt mondta neki: „Láss! A hited megmentett téged.” 43Azonnal látott is, és követte őt, Istent magasztalva. Erre az egész tömeg, amely ezt látta, dicsőítette Istent.