2
*Az első pünkösd1Amikor elérkezett pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen.
2Hirtelen zúgás hallatszott az égből, mint amikor szélvész támad. Betöltötte az egész házat, ahol ültek.
3Majd szétoszló lángnyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre.
*4Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak.
   5Ekkortájt sok istenfélő zsidó tartózkodott Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül érkeztek.
6A zúgás hallatára összefutott a sokaság, és teljesen elámultak, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket.
7Mindnyájan álmélkodtak és csodálkozva mondták:
   „Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak?
8Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket, amelyben születtünk?
9Mi, pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának,
10Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és Líbia Cirene körüli részének lakói, római jövevények,
11zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.”
12Mindnyájan álmélkodtak, és csodálkozva mondták egymásnak: „Vajon mi ez?”
13Mások azonban gúnyolódva azt mondták: „Tele vannak édes borral!”
   Péter pünkösdi beszéde14Akkor Péter a tizeneggyel előlépett és zengő hangon ezt a beszédet intézte hozzájuk: „Zsidó férfiak, és Jeruzsálem összes lakója! Tudjátok meg ezt, és halljátok szavamat!
15Nem részegek ezek, ahogy ti gondoljátok, hiszen a nappalnak még csak a harmadik órája van,
16hanem csak az történt, amit Joel próféta megmondott:
17»És ez lesz az utolsó napokban
– mondja az Úr –,
kiárasztom Lelkemet minden emberre;
akkor fiaitok és leányaitok prófétálni fognak,
ifjaitok látomásokat látnak,
öregjeiteknek pedig álomlátásaik lesznek.
18Szolgáimra és szolgálóimra
kiárasztom Lelkemet azokban a napokban, és prófétálni fognak.
19Csodákat fogok tenni odafönn az égen
és jeleket lenn a földön,
vért, tüzet és füstpárát.
20A nap sötétséggé fog változni,
a hold pedig vérré,
mielőtt eljön az Úrnak
nagy és nyilvánvaló napja.
21És ez fog történni:
mindaz, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.« (Joel 3,1-5) 
   *22Izraelita férfiak, halljátok ezeket a szavakat: ti a Názáreti Jézust, azt a férfiút, akit Isten igazolt előttetek erővel, csodákkal és jelekkel, amelyeket, mint ti is tudjátok, Isten általa művelt közöttetek,
23ezt az embert, aki Isten elhatározott terve és előre tudása szerint átadatott, ti istentelenek keze által felszegezve megöltétek.
24Isten azonban föloldozta a halál bilincseit, és föltámasztotta őt. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa.
25Mert ezt mondja róla Dávid:
»Magam előtt látom az Urat mindenkor,
ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak.
26Ezért örvend a szívem,
és ujjong a nyelvem,
sőt testem is békében nyugszik el,
27mert nem hagyod lelkemet az alvilágban
és nem engeded, hogy Szented rothadást lásson.
28Az élet útját mutatod meg nekem,
és örömmel töltesz el engem színed előtt.« (Zsolt 16,8-11) 
   29Férfiak, testvérek! Hadd szóljak hozzátok nyíltan Dávid ősatyáról! Ő meghalt, eltemették, és sírja a mai napig itt van köztünk.
30Mivel azonban próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel ígérte meg neki, hogy az ő utódaiból ül majd valaki a trónjára, (Zsolt 132,11;  2Sám 7,12-13) 
31a jövőbe látva Krisztus feltámadásáról beszélt: hogy sem az alvilágban nem marad, sem a teste nem lát rothadást. (Zsolt 16,10) 
32Ezt a Jézust Isten feltámasztotta, és ennek mi mindannyian tanúi vagyunk.
33Miután tehát felmagasztaltatott az Isten jobbjára, vette az Atyától a megígért Szentlelket, és kiárasztotta őt – amint látjátok és halljátok.
34Mert nem Dávid ment fel az égbe, hiszen ő azt mondja:
»Szólt az Úr az én Uramnak:
Jobbom felől foglalj helyet,
35amíg én ellenségeidet
lábad zsámolyává teszem.« (Zsolt 110,1) 
   *36Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!”
   Az első megtérések37Amikor ezeket hallották, szívükben megrendültek. Így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: „Mit tegyünk, férfiak, testvérek?”
*38Péter azt felelte nekik: „Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; akkor megkapjátok ajándékul a Szentlelket.
39Mert az ígéret nektek szól, valamint a ti fiaitoknak, és mindazoknak, akik távol vannak, (Iz 57,19)  de akik közül mindenkit meghív magához a mi Urunk Istenünk.”
40Számos egyéb szóval is bátorította és buzdította őket: „Mentsétek meg magatokat ettől a gonosz nemzedéktől!”
41Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek; körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk.
   42Ők pedig állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a kenyérszegés közösségében és az imádságokban.
   A fiatal keresztény közösség élete43Félelem fogott el mindenkit: számos csoda és jel történt az apostolok által.
44A hívek mind összetartottak, és mindenük közös volt.
45Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották, mindenkinek szükségéhez mérten.
46Naponta egy szívvel-lélekkel ott voltak a templomban, házanként végezték a kenyérszegést, örvendezve és a szív tisztaságával vették magukhoz az eledelt.
47Dicsérték Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponta növelte az üdvözülendők számát.