Keresés a Bibliában

Keresés a Bibliában

KNB 467 SZIT 540 STL 331 BD 370 RUF 458 KG 529

Találatok a szövegekben

És az ő nevében való hit • által erősítette meg az ő neve ezt, a kit láttok és ismertek; és a hit, mely ő általa van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára. »
Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. »
És találtassam Ő benne, mint a kinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján: • »
Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; »
Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem. • »
Mivelhogy egy az Isten, a ki megigazítja a zsidót hitből és a pogányt hit • által. »
Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj; »
Megtartván a hitet és jó lelkiismeretet, melyet némelyek elvetvén, a hit dolgában hajótörést szenvedtek; »
Hit által tisztelte Istent Noé, • mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett. »
Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit? • »
És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét. »
Bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, • és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit † felől. »
Egynéhány nap mulva pedig Félix megjelenvén feleségével Drusillával egybe, ki zsidó asszony vala, maga elé hívatá Pált, és hallgatá őt a Krisztusban való hit felől. »
Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra • és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között † osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által. »
Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, a kik hisznek. Mert nincs • különbség, »
Kit az Isten eleve rendelt • engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt, »
Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által. • »
Azt tartjuk tehát, • hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül. »
A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt • megerősítjük. »
Ez a boldogság tehát a zsidónak, vagy a pogánynak is tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttaték igazságul. »
Mert ha azok az örökösök, kik a törvényből valók, hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret: • »
Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, »
De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és • a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk. »
Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által. »
Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy kell bölcselkedni; • hanem józanon bölcselkedjék, a mint az Isten adta kinek-kinek a † hit mértékét. »
Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás • ajándékai azon egy Lélek által; »
Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet. »
Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-é a Lelket, avagy a hit hallásából? • »
Annakokáért, a ki a Lelket szolgáltatja néktek, és hatalmas dolgokat művel bennetek, a törvény cselekedeteiből, vagy a hit hallásából cselekeszi-é? »
Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által. • »
De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. »
Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. • »
Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség, • hanem a szeretet által munkálkodó † hit. »
Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; • »
A kiben van a mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk Istenhez az Ő benne való hit által. • »
Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; • »
Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; • »
Eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben, a kiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, a ki feltámasztá Őt a halálból. • »
És hogy meneküljünk meg az alkalmatlan és gonosz emberektől. Mert nem mindenkié a hit! • »
Se mesékkel • és végehossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak, a melyek inkább versengéseket támasztanak, † mint Istenben való épülést a hit által. »
Kiknél megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel. »
A melylyel némelyek kevélykedvén, a hit mellől eltévelyedtek. • Kegyelem veled! Ámen. »
Eszembe jutván a benned levő, képmutatás nélkül való hit, a mely lakozott először a te nagyanyádban Loisban és anyádban Eunikában; meg • vagyok azonban győződve, hogy benned is. »
És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által. »
Megjelentette pedig • a maga idejében az ő beszédét a prédikálás által, a mely reám bízatott † a mi megtartó Istenünknek parancsolata szerint; Titusnak, a közös hit szerint való igaz fiamnak: »
Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, a kik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket. »
A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. »
Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által • teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő. »
Hit által vitt Ábel • becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél. »
Hit által vitetett fel Énokh, • hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek. »
Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik. »
Hit által engedelmeskedett • Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy. »
Hit által lakott az ígéret földén, mint • idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. »
Hit által nyert erőt Sára • is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette. »
Hit által áldozta meg • Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte, »
Hit által áldá meg a jövendőkre nézve • Izsák Jákóbot és Ézsaut. »
Hit által áldá meg a haldokló Jákób • a József fiainak mindenikét, és botja végére hajolva imádkozott. »
Hit által emlékezett meg élete végén József az Izráel fiainak kimeneteléről, • és az ő tetemeiről rendelkezett. »
Hit által rejtegették Mózest az ő szülei • születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a király parancsától. † »
Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a • Faraó leánya fiának mondják, »
Hit által hagyta • oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant. »
Hit által rendelte a páskát • és a vérnek kiontását, hogy az öldöklő ne illesse az ő elsőszülötteiket. »
Hit által keltek át a veres • tengeren, mint valami szárazföldön, a mit megpróbálván az égyiptomiak, elnyelettek. »
Hit által omlottak le Jérikónak kőfalai, • midőn hét napig köröskörül járták. »
Hit által nem veszett el Ráháb, a • parázna nő az engedetlenekkel együtt, befogadván a kémeket békességgel. »
A kik hit által országokat • győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték. † »
És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. • »
Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában. »
Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt? »
Mert a miképen holt a test lélek nélkül, akképen • holt a hit is cselekedetek nélkül. »
A kiket Isten hatalma őriz hit által az idvességre, a mely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen. • »
A föld széléről énekeket hallánk: dicsőség az igaznak! S én mondék: végem van, végem van, jaj nékem! A hitetlenek hitetlenül cselekesznek és • hitetlenséggel a hitetlenek hitetlenséget cselekesznek. »
Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. »
Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igaznak • igazsága meg nem menti őt a napon, a melyen vétkezendik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtérend hitetlenségéből, és az igaz nem élhet az ő igazsága által a napon, melyen vétkezendik. »
Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek néki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek néki; ti pedig, a kik ezt láttátok, azután sem tértetek • meg, hogy hittetek volna néki. »
Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. »
De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az • én hitemet. »
És mikor Ézsaú negyven esztendős vala, feleségűl vevé Jehudithot, a Khitteus Beéri leányát, és Boszmátot a Khitteus Elon leányát. »
Izsáknak pedig monda Rebeka: Eluntam • életemet a Khitteusok leányai miatt. Ha Jákób a Khitteusok leányai közűl vesz feleséget, a milyenek ezek is, ez ország leányai közűl valók; minek nékem az élet? »
S ímé azok után más hét tehén jő vala ki, nagyon ösztövérek, rútak és hitványak; egész Égyiptom földén nem láttam azokhoz hitványságra hasonlókat. »
Ne adjon mást helyette, és ki ne cserélje azt: jót hitványért, vagy hitványat jóért; de ha mégis kicserélne barmot barommal: mind ez, mind az, a mivel kicserélte, szent legyen. »
Júda fiai pedig az ő nemzetségeik szerint ezek valának: Séláhtól • a Séláhiták nemzetsége, Pérecztől a Pérecziták nemzetsége, Zerákhtól a Zerákhiták nemzetsége. »
Megizenék azonközben Dávidnak, hogy Akhitófel is a pártosok között van Absolonnal, és monda Dávid: Kérlek, óh Uram, hiúsítsd meg • az Akhitófel tanácsát. »
És Akhitófel tanácsa, melyet adott, olyannak tekintetett abban az időben, mintha valaki az Isten szavát kérdezte volna; olyan volt Akhitófelnek minden tanácsa mind Dávid előtt, mind Absolon előtt. »
És monda Absolon és Izráelnek minden férfia: Jobb az Arkeabeli Khúsainak tanácsa az • Akhitófel tanácsánál. Az Úr parancsolta vala pedig, hogy az Akhitófel tanácsa elvettessék, mely jó vala, hogy veszedelmet hozzon az Úr Absolonra. »
A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek? »
Hitvány, hitvány, azt mondja a vevő; de mikor elmegy, akkor dicsekedik. »
S olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az ő ura; a szolgáló, mint asszonya; a vevő, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő; a hitelező, mint az, a kinek hitelez; »
Mindamellett a mint hitszegővé lesz az asszony az ő társa iránt: úgy lettetek hitszegőkké • irántam, Izráel háza, azt mondja az Úr. »
Ha ezt mondom a hitetlennek: Halálnak halálával halsz meg, és te őt meg nem inted és nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő gonosz útjáról, hogy éljen: az a gonosztevő az ő vétke miatt hal meg, de vérét a te • kezedből kívánom meg. »
De ha te megintetted a hitetlent, és ő meg nem tért hitetlenségéből és gonosz útjáról: ő az ő vétke miatt meghal, de te • megmentetted a te lelkedet. »
Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, • hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért † halnátok meg, oh Izráel háza!? »
És mikor a hitetlen elfordul az ő hitetlenségétől és törvény szerint s igazságot cselekszik, • él a miatt. »
Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert • bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek. »
De hát hogy ha némelyek nem hittek? Vajjon azoknak hitetlensége nem teszi-é hiábavalóvá az Istennek hűségét? • »
Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, a ki mindnyájunknak atyánk »
Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek, »
A ki pedig kételkedik, ha eszik, kárhoztatva van, mert nem hitből eszik. A mi pedig hitből nincs, bűn az. »
Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most • pedig szentek. »
A nyelvek tehát jelül vannak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek. »
Nem hogy uralkodnánk a • ti hiteteken, hanem munkatársai † vagyunk a ti örömeteknek; mert •• hitben állotok. »
Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, a mint írva van: Hittem • és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk; »
A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben • némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén. »
Ha pedig valaki az övéiről és főképen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél. »
Mert sok hitető jött e világra, a kik nem vallják a Jézust • testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető és az antikrisztus. † »
És • hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul. »
A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat. »
Efron pedig űl vala a Khéth fiai között. Felele azért Efron a Khitteus, Ábrahámnak, a Khéth fiainak és mindazoknak hallatára, a kik bemennek vala az ő városának kapuján, mondván: »
És eltemeték őt Izsák és Ismáel az ő fiai a Makpelá barlangjában, Efronnak, a Khitteus Czohár fiának mezejében, mely Mamré átellenében van. »
Ézsaú a Kananeusok leányai közűl vette vala feleségeit: Adát, a Khitteus Élonnak leányát; és Oholibámát, Anáhnak leányát, a ki Khivveus Czibhón leánya vala. »
És parancsola nékik és monda: Én az én népemhez takaríttatom, temessetek engem az én atyáimhoz, ama barlangba, mely a Khitteus Efron mezején van. »
Abba • a barlangba, mely Kanaán földén Mamré átellenében Makpelahnak mezején van, melyet megvett Ábrahám a mezővel együtt a Khitteus Efrontól, temetésre való örökségül. »
Elvivék • ugyanis őt az ő fiai Kanaán földére és eltemeték őt a Makpelah mezőnek barlangjába, melyet vett vala Ábrahám a mezővel együtt temetésre való örökségnek † a Khitteus Efrontól Mamrénak átellenében. »
Le is szállok, hogy megszabadítsam őt az Égyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére. »
És mondám: Kiviszlek titeket az égyiptomi nyomorúságból a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok földére, téjjel és mézzel folyó földre. »
És hitt a • nép, és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izráel fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajták magokat és leborulának. »
És ha majd bevisz téged az Úr a Kananeusok, meg Khittheusok, meg Emoreusok, meg Khivveusok és Jebuzeusok földére, melyről megesküdött a ti atyáitoknak, hogy néked adja azt a téjjel és mézzel folyó földet: akkor ebben a hónapban végezd ezt a szertartást. »
Ha pénzt adsz • kölcsön az én népemnek, a szegénynek a ki veled van; ne légy hozzá olyan, mint a hitelező; ne vessetek reá uzsorát. »
Mert az én Angyalom te előtted megyen és beviszen téged az Emoreusok, Khitteusok, Perizeusok, Kananeusok, Khivveusok és Jebuzeusok közé, és kiirtom azokat. »
Darazsat • is bocsátok el előtted, és kiűzi előled a Khivveust, Kananeust és Khitteust. »
És bocsátok előtted • Angyalt, és kiűzöm a Kananeusokat, Emoreusokat, Khittheusokat, Perizeusokat, Khivveusokat és Jebuzeusokat: »
Jegyezd meg magadnak a mit ma parancsolok néked. Ímé kiűzöm előled az Emoreust, Kananeust, Khittheust, Perizeust, Khivveust, Jebuzeust. »
És becsülje meg azt a pap akár jó, akár hitvány, és a mint becsüli a pap, úgy legyen. »
És ha valaki az ő házát szenteli az Úrnak szentségül, azt is becsülje meg a pap: akár jó, akár hitvány, és a mennyire a pap becsüli azt, úgy maradjon. »
Ne tudakozódjék, ha jó-e vagy hitvány, és el se cserélje azt; de ha mégis elcseréli azt, akkor az, és a mit cserébe adott azért, szent legyen, és meg se váltassék. »
És milyen a föld, a melyben lakozik az: jó-é az vagy hitvány; és milyenek a városok, a melyekben lakozik: táborokban vagy erősségekben lakozik-é? »
Amálek lakik a dél felől való földön, és Khitteus, Jebuzeus és Emoreus lakik a hegyeken; • a tenger mellett, és a Jordán partján pedig Kananeus lakik. »
És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: • Mivelhogy nem hittetek nékem, hogy megdicsőítettetek volna engem Izráel fiainak szemei előtt: azért † nem viszitek be e községet a földre, a melyet adtam nékik. »
És szóla a nép Isten • ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a † mi lelkünk. »
Zerákhtól a Zerákhiták nemzetsége. Saultól a Sauliták nemzetsége. »
Ezek Efraim fiai az ő nemzetségeik szerint: Suthelákhtól a Suthelákhiták nemzetsége, Békertől a Békeriták nemzetsége, Tahántól a Tahániták nemzetsége. »
Áser fiai az ő nemzetségeik szerint ezek: Jimnától a Jimnaiták nemzetsége; Jisvitől a Jisviták nemzetsége; Bériától a Bérihiták nemzetsége. »
Ezek Lévi nemzetségei: a Libniták nemzetsége, a Hébroniták nemzetsége, a Makhliták nemzetsége, a Músiták nemzetsége, a Kórahiták nemzetsége. Kéhát pedig nemzé Amrámot. »
Mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyre te bemenendő vagy, hogy bírjad azt; és sok népet • kiűz te előled a Khitteust, a Girgazeust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust, és a Jebuzeust: hétféle népet, náladnál nagyobbakat és erősebbeket; »
És mikor az Úr elküldött vala titeket Kádes-Barneából, mondván: Menjetek • fel, és bírjátok örökségül a földet, a melyet néktek adtam: akkor is tusakodtatok vala az Úrnak, a ti Isteneteknek beszéde ellen, nem hittetek néki, és nem hallgattatok az ő szavára. »
Hanem mindenestől veszítsd el őket: a Khittheust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust és a Jebuzeust, a mint megparancsolta néked az Úr, a te Istened; »
A pusztától és a Libánontól fogva a nagy folyóvízig, az • Eufrates folyóvízig, a Khitteusoknak egész földe és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok. »
És monda Józsué: Ebből tudjátok meg, hogy az élő Isten • van köztetek, és hogy kétség nélkül elűzi előletek a Kananeust, a Khittheust, a Khivveust, a Perizeust, a Girgazeust, az Emoreust és a † Jebuzeust: »
Lőn pedig, hogy mikor ezt meghallották mind ama királyok, a kik a Jordánon túl a hegyeken és síkon és a • nagy tengernek egész partja-mentén valának a Libánon ellenében: a Khittheus, az Emoreus, a Kananeus, a Perizeus, a Khivveus és a Jebuzeus: »
A Kananeushoz napkelet és napnyugat felé, és az Emoreushoz, a Khittheushoz, a Perizeushoz, a Jebuzeushoz a hegyek közé, és a Khivveushoz a Hermon alá, Mispának földére. »
A hegységben • és a síkságon, a mezőségen és a hegyoldalakon, a pusztán és a déli vidéken, a † Khittheus, Emoreus, Kananeus, Perizeus, Khivveus és Jebuzeusok földjét. »
Majd általjövétek • a Jordánon, és jutátok Jérikhóba, † és hadakozának veletek Jérikhónak urai: az Emoreus, Perizeus, Kananeus, Khittheus, Girgazeus, Khivveus és Jebuzeus; de kezetekbe adám őket. »
És elment az a férfiú a Khitteusok földére, és várost épített, és elnevezé azt Lúznak. Ez annak neve mind e mai napig. »
Így az Izráel fiai a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok között laktak, »
De Szihon nem hitt Izráelnek, hogy átvonul az ő határán, hanem összegyűjtötte Szihon az ő egész népét, és táborba szállott Jahásban, és harczolt az Izráel ellen. »
És Ahija is, ki Silóban az efódot viseli, fia Akhitobnak, az Ikábód testvérének, Fineás fiának, a ki az Úr papjának, Élinek fia vala. És a nép nem tudta, hogy Jonathán eltávozék. »
És hozzá gyűlének mindazok, a kik nyomorúságban valának, és mindazok, a kiknek hitelezőik voltak, és minden elkeseredett ember, ő pedig vezérük lett azoknak; és mintegy négyszázan valának ő vele. »
Akkor felele az Edomita Doég, a ki Saul szolgái közt állott: Én láttam, hogy az Isai fia Nóbba ment vala az Akhitób fiához, Akhimélek paphoz. »
Akkor elkülde a király, hogy elhívják Akhimélek papot, az Akhitób fiát és atyjának egész házanépét, a papokat, a kik Nóbban valának; és eljövének mindnyájan a királyhoz. »
És monda Saul: Halld meg most te, Akhitóbnak fia! Ő pedig monda: Ímhol vagyok uram. »
Akhitób fiának, Akhiméleknek egy fia azonban, a kit Abjáthárnak hívtak, elmenekült, és Dávid után futott. »
Akkor szóla Dávid, és monda a Hitteus nemzetségéből való Akhiméleknek és Abisainak, a Seruja • fiának, a ki Joábnak testvére vala, mondván: Ki jön le velem Saulhoz a táborba? És mondá Abisai: Lemegyek én veled. »
Hogy én azt, a ki nékem hírt hozott vala, ezt mondván: Ímé meghalt Saul (és azt hitte, hogy azzal nékem örömet szerez), megragadván megöletém őt Siklágban, • holott jutalmat kellett volna adnom néki hírmondásáért: »
Sádók pedig, Akhitóbnak fia, és Akhimélek, Abjátárnak • fia papok valának, és Sérája íródeák. »
És elkülde Dávid, és tudakozódék az asszony felől, és monda egy ember: Nemde nem ez-é Bethsabé, Eliámnak leánya, a Hitteus Uriás • felesége? »
Akkor Dávid izene Joábnak: Küldd haza hozzám a Hitteus Uriást; és elküldé Joáb Uriást Dávidhoz. »
Kijövén azért a városbeli nép, megharczolának Joábbal, és elhullának egyesek a nép közül, Dávid szolgái közül, és a Hitteus Uriás is meghala. »
Kicsoda ölte meg Abiméleket, a Jérubbóset fiát? Nemde nem egy asszony üté-é • agyon a kőfalról egy malomkődarabbal és meghala Tébesben? Azért miért mentetek közel a kőfalhoz? Akkor mondd meg: A te szolgád a Hitteus Uriás is meghalt. »
Azonban a kőfalról lövöldözének a nyilasok a te szolgáidra, és a király szolgái közül egyesek meghaltak; és a te szolgád, a Hitteus Uriás is • meghalt. »
Miért vetetted meg • az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely útálatos ő előtte? A Hitteus Uriást fegyverrel † ölted meg, és az ő feleségét magadnak vetted feleségül; magát pedig az Ammon fiainak fegyverével ölted meg. »
Most azért ne távozzék el a fegyver • soha házadból, mivel megútáltál engem, † és a Hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen. »
És elküldvén Absolon, hivatá a Gilóból való • Akhitófelt is, Dávidnak tanácsosát, az ő városából Gilóból, míg ő az áldozatot végezte. És igen nagy lőn az összeesküvés, és a nép gyülekezék és szaporodék Absolon mellett. »
De ha a városba visszatérsz, és ezt mondod Absolonnak: Te szolgád vagyok, óh király; ennekelőtte a te atyád szolgája voltam, most immár a te szolgád leszek, megronthatod Akhitófelnek ellenem • való tanácsát. »
Absolon pedig és az egész nép, Izráelnek férfiai, bemenének • Jeruzsálembe, és Akhitófel is ő vele. »
Monda pedig Absolon • Akhitófelnek: Adjatok tanácsot, mit cselekedjünk? »
Felele Akhitófel Absolonnak: Menj be a te atyádnak • ágyasaihoz, a kiket itthon hagyott, hogy őriznék a házat: és megérti az egész Izráel, hogy te atyád előtt gyűlöltté tetted magadat, és annál inkább megerősödnek mindazoknak kezeik, a kik melletted vannak. »
Monda azért Akhitófel Absolonnak: Engedj kiválasztanom • tizenkétezer embert, hogy felkeljek, és üldözzem Dávidot ez éjjel. »
És mikor megérkezék Khúsai Absolonhoz, monda néki Absolon ilyenképen: Akhitófel ilyen tanácsot ád, megfogadjuk-é az ő szavát, vagy ne? Szólj hozzá. »
Monda akkor Khúsai Absolonnak: Nem jó tanács az, a melyet Akhitófel ez egyszer • adott. »
Monda pedig Khúsai Sádók • és Abjátár papoknak: Ilyen s ilyen tanácsot adott Akhitófel Absolonnak és Izráel véneinek; én pedig ilyen s ilyen tanácsot adtam. »
Mikor pedig elmentek, kijövének a kútból, és elmenvén, megmondák ezeket • Dávid királynak, és mondának Dávidnak: Keljetek fel és menjetek által gyorsan a vizen; mert ilyen tanácsot adott ti ellenetek Akhitófel. »
Látván pedig Akhitófel, hogy az ő tanácsát • nem hajtották végre: megnyergelé szamarát, és felkelvén elméne házához, az ő városába; és elrendezvén háznépének dolgát, megfojtá † magát, és meghala; és eltemetteték az ő atyjának sírjába. »
Sálmon, • Ahóhitból való; Maharai, Nétofátból. »
Elifélet, Ahásbainak fia, Maakátból • való; Eliám, Gilóbeli † Akhitófelnek fia. »
Hitteus • Uriás. Mindössze harminczheten. »
Sőt bölcsebb volt minden embereknél, még az Ezráhita • Ethánnál is és Hémánnál, † Kálkólnál és Dardánál, a Máhol fiainál; és híre neve vala minden nemzetségek között köröskörül. »
És mindazt a népet, a mely megmaradott volt az Emoreusoktól, • Hitteusoktól, Perizeusoktól, Hivveusoktól, Jebuzeusoktól, a kik nem valának az Izráel fiai közül. »
És egy-egy szekér hatszáz ezüst siklusért és egy-egy ló százötven siklusért ment fel és jött ki Égyiptomból, és ugyancsak ők szállították ezeket a Hitteusok királyainak és Siria királyainak. »
Salamon király pedig megszerete sok idegen asszonyt, még pedig a Faraó leányán kivül • a Moábiták, Ammoniták, Edomiták, Sídonbeliek és Hitteusok leányait, »
Mert Dávid azt cselekedte, a mi kedves volt az Úr szemei előtt, és el nem távozott azoktól, a melyeket parancsolt néki az ő életének minden idejében, kivéve a Hitteus Uriás • dolgát. »
És kiálta egy asszony a próféták fiainak feleségei közül Elizeushoz, és monda: A te szolgád, az én férjem meghalt; te tudod, hogy a te szolgád félte az Urat. Eljött pedig a hitelező, hogy • elvigye mind a két gyermekemet, hogy néki szolgái legyenek. »
És elment, és elmondá ezt az Isten emberének. Az pedig monda: Menj el, add el az olajat, és fizesd ki hiteleződet; te pedig és a te fiaid éljetek a maradékából. »
Mert az Úr azt cselekedte volt, hogy a Siriabeliek tábora szekerek • zörgését és lovak dobogását, és nagy sereg robogását hallotta, és mondának egymásnak: Ímé az Izráel királya bérbe fogadta meg ellenünk a Hitteusok királyit és az Égyiptombeliek királyit, hogy ellenünk jőjjenek. »
Akkor nem engedelmeskedtek, hanem megkeményítették az ő nyakokat atyáik makacssága • szerint, a kik nem hittek az Úrban, az ő Istenökben. »
Mérajót nemzé Amáriát, Amária nemzé Ahitúbot; »
Ahitúb • nemzé Sádókot; † Sádók nemzé Ahimáhást; »
Azária nemzé Amáriát; Amária nemzé Ahitúbot; »
Ahitúb nemzé Sádókot, Sádók nemzé Sallumot; »
Ennek fia Merájót, ennek fia Amárja, ennek fia Akhitúb. »
Azária, Hilkia fia, ki Mésullám fia, ki Sádók fia, ki Mérajót fia, ki Ahitubnak, az Isten háza főgondviselőjének fia vala. »
Sallum pedig a Kóré fia, ki Ebiásáf fia, ki Kórákh fia, és ennek rokonságai a Kórakhiták családjából a szolgálat munkájában a hajlék ajtajának őrizői valának, mint az ő atyáik az Úr seregében őrizték vala a bejáratot, »
Továbbá Mattitja, a Léviták közül való (ki elsőszülötte a Kórakhiták közül való Sallumnak), a • serpenyőkre visel vala gondot. »
Ezután Eleázár, az Ahóhita Dódó fia; a ki a három • hős közül egy vala. »
Húsatbeli Sibbékai, Ahóhitbeli Hirai. »
Hitteus • Uriás, Zabád, Ahlai fia; »
Sádók, az Akhitub fia és Abimélek, az Abjátár fia, voltak a papok; Sausa az íródeák. »
A második csapatnak vezére a második hónapban Dódai Ahohites vala és az ő csapatja; és Miklót az előljáró. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott. »
Az ötödiknek vezére az ötödik hónapban Jizráhites Samhut vala. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott. »
A nyolczadiknak vezére a nyolczadik hónapban a Husátbeli Sibbékai vala, a • Zárhiták közül. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott. »
A tizediknek vezére a tizedik hónapban a Nétófátbeli Maharai vala, a Zárhiták közül. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott. »
Akhitófel is a királynak • tanácsosa volt. Arkites Khúsai pedig † a király barátja. »
Akhitófel után volt Jójada, a Benája fia, és Abjátár; a király hadának fővezére pedig • Joáb. »
És mikor feljőnek vala, hozának Égyiptomból egy szekeret hatszáz ezüst siklusért, egy-egy lovat százötven ezüst siklusért; és ugyan csak ők szállították ezeket a Hitteusok minden királyainak és Siria királyainak. »
Mindazt a népet, a mely megmaradt a Hitteusok közül, az Emoreusok, Perizeusok, Hivveusok és a Jebuzeusok közül, a kik nem az Izráel közül valók; »
És azok családjának minden kisdeddel, feleségeikkel, fiaikkal, leányaikkal, s az egész gyülekezetnek; mert az ő hitök szerint szentelték vala magokat a szentségre; »
Ki Sallum fia, ki Sádók fia, ki Ahitub fia, »
Minekutána ezek elvégeződének, jövének hozzám a főemberek, mondván: Izráel népe és a papok és a Léviták nem különíték el magokat e tartományok népeitől, a miképen pedig azoknak, a Kananeusoknak, Hitteusoknak, Perizeusoknak, Jebuzeusoknak, Ammonitáknak, Moábitáknak, • Égyiptomiaknak és Emoreusoknak útálatos vétke szerint el kellett volna, »
És találád az ő szívét hűnek • te előtted és szerzél vele szövetséget, hogy adod † a Kananeusok, Hitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Jebuzeusok, Girgázeusok földét, hogy adod az ő magvának; és megteljesítéd beszédeidet, mert igaz vagy te! »
Serája pedig, a Hilkiás fia, ki Mesullám fia, ki Sádók fia, ki Merájóth fia, ki Akhitúb fia • volt, az Isten házának fejedelme vala, »
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak. »
Ne számlálj engem a hitetlenek és gonosztevők közé, a kik • békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig gonoszság † van szívökben. »
De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap. »
Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem • nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen. »
Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert • hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem. »
Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében, »
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita • Hémán tanítása. »
Az Ezrahita • Ethán tanítása. »
Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek! »
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat! »
És hittek az ő beszédeinek, és énekelték • az ő dicséretét. »
És becsmérelték • a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének. »
Hittem, azért szóltam; • noha igen megaláztatott valék. »
A gonoszok pedig a földről • kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból. »
A hitetleneknek útjára • ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén. »
És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak • hizelkedésével elragadá őt. »
Az igazakat tökéletességök vezeti; de • a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja. »
Az igazaknak igazságok • megszabadítja őket; de az ő kivánságokban fogatnak meg † a hitetlenek. »
A férfi az ő szájának gyümölcséből él • jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel. »
Jó értelem ád kedvességet; a hitetleneknek pedig útja kemény. »
Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt. »
Az igazért váltságdíj • az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen büntettetik meg. »
Az Úrnak szemei megőrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja. »
És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja. »
Mint a romlott fog és kimarjult láb: olyan a hitetlennek bizodalma a nyomorúság idején. »
A hitetlennek pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbítja meg az ő életét, olyan lesz, mint • az árnyék, mert nem rettegi az Istennek orczáját. »
Népem nyomorgatói gyermekek, és asszonyok uralkodnak rajta; népem! a te vezéreid hitetők, és ösvényidnek útját elrejtik • előled. »
Mert e nép • vezérei hitetőkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek. »
Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai • lehével megöli a hitetlent. »
Te pedig messze vettetel sírodtól, mint valami hitvány gally, takarva megölettekkel, fegyverrel átverettekkel, sziklasírba leszállókkal, mint valami eltapodott holttest! »
Szívem kiált Moábért, a melynek végvárai Zoárig, a három éves üszőig nyúltanak; mert Luhith • hágóján sírással mennek fel, és mert Horonaim útján romlásuknak kiáltását hallatják. »
Az Úr beléje önté a szédelgés lelkét, hogy Égyiptomot elhitessék minden dolgaiban; • miként a részeg tántorog az ő okádása felett. »
Hitvány és üres Égyiptom segítsége, ezért nevezem őt nagyszájúnak, a ki veszteg ül, »
Ki hitt a mi • tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg? »
Pedig betegséginket • ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! »
És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki. »
Nincs • békesség, szól Istenem, a hitetleneknek! »
És mondám, miután mindezt megcselekedte: Térj vissza • hozzám! de nem tért vissza. És látta ezt az ő hitszegő húga, a Júda. »
És láttam, hogy mindamellett is, hogy elbocsátottam • az elpártolt parázna Izráelt, és adtam néki elválásról való levelet: nem félt a hitszegő Júda, az ő húga, hanem elment, és ő is paráználkodott. »
És mindez után sem tért vissza hozzám az ő hitszegő húga, a Júda, az ő szíve teljességével, hanem csak képmutatással, azt mondja az Úr. »
És monda nékem az Úr: Igazabb lelkű az elpártolt Izráel, mint a • hitszegő Júda. »
Azért széttépi őket az oroszlán az erdőből, elpusztítja őket a puszták farkasa, • párducz ólálkodik az ő városaik körül; a ki kijön azokból, mind szétszaggattatik; mert megsokasodtak az ő bűneik, és elhatalmasodtak az ő hitszegéseik. »
Bárcsak pusztába vinne engem valaki, utasok szállóhelyére, hogy elhagyhatnám az én népemet, és eltávozhatnám tőlök; mert mindnyájan paráznák, hitszegők gyülekezete! • »
Ez a te sorsod, a te kimért részed én tőlem, ezt mondja az Úr, a ki elfelejtkeztél én rólam, és hittél a • hazugságnak. »
Azért ezt mondja az Úr: Ha megtérsz, én is visszatérítelek téged, előttem állasz; és ha elválasztod a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szájam. Ők térjenek meg te hozzád, de te ne térj ő hozzájok! »
Ímé, az Úrnak szélvésze • nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul. »
Elhat e harsogás a földnek végére, mert pere van az Úrnak a pogányokkal, ő minden testnek • ítélő birája, a hitetleneket fegyverre veti, azt mondja † az Úr. »
Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne • hitessenek el titeket a ti prófétáitok, a kik közöttetek vannak, se a ti jövendőmondóitok, és ne figyelmezzetek a ti álmaitokra, a melyeket álmodoztok. »
Ímé, az Úrnak szélvésze, haragja tör elő, és a rohanó szélvész a hitetlenek fejére • zúdul. »
Mert a Luhit hágóján • siralmat siralom ér, mert Horonáim lejtőin az ellenség hallatja vészkiáltását. »
Nem hitték a föld királyai, sem a föld kerekségének lakosai, hogy szorongató és ellenség vonuljon be Jeruzsálemnek kapuin. »
És adom azt az idegenek kezébe zsákmányul, és a föld hitetleninek prédául, hadd fertéztessék meg. »
Mivelhogy megszomorítjátok az igaznak szívét hazugsággal, holott én őt bántani nem akartam, s megerősítitek a hitetlen kezeit, hogy meg ne térjen gonosz útjáról, hogy őt életben megtartsam. »
És mondjad: Így szól az Úr Isten Jeruzsálemnek: A te származásod és születésed Kanaán földjéről való; atyád az Emoreus és anyád Hitteus asszony. »
Anyád leánya vagy te, • a ki megútálta férjét s fiait, és öcséidnek nénje vagy, a kik megútálták férjeiket és fiaikat; anyátok Hitteus asszony és atyátok Emoreus. »
És ha az igaz elhajol az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, minden útálatosság szerint, melyeket a hitetlen cselekedett, cselekeszik, nemde éljen-é? Semmi igazságairól, a melyeket cselekedett, emlékezés nem lészen: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az ő vétkéért, melylyel vétkezett, ezekért meg kell halnia. »
De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet. »
S ha mondom a hitetlennek: halállal halsz meg; és ő megtér bűnéből és törvény szerint s igazságot cselekszik; »
Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolatiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot: élvén él, és meg nem hal. »
És mondá az udvarmesterek fejedelme Dánielnek: Félek én az én uramtól, a királytól, a ki megrendelte a ti ételeteket és italotokat; minek lássa, hogy a ti orczátok hitványabb amaz ifjakénál, a kik egykorúak veletek? és így bűnbe kevernétek az én fejemet a királynál. »
Akkor a király igen • örvende, és Dánielt kihozatá a veremből. És kivevék Dánielt a veremből, és semmi sérelem nem † találtaték ő rajta: mert hitt az ő Istenében. »
Vétkeztünk és gonoszságot míveltünk, hitetlenül cselekedtünk • és pártot ütöttünk ellened, és eltávoztunk a te parancsolataidtól és ítéleteidtől. »
És a kik gonoszul cselekesznek a szövetség ellen, azokat hitszegésre csábítja hizelkedésekkel; ellenben az Istenét ismerő nép felbátorodik és cselekeszik. »
Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat. »
Szertelen a hitehagyottak öldöklése, de én mindnyájok fenyítéke leszek. »
A szép parázna sok paráznaságáért, a hitetésnek mesternője miatt, a ki népeket ejtett meg paráznaságával, és nemzetségeket bűbájaival: »
Tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt, • és a nyomorgatást nem szemlélheted: miért szemléled hát a hitszegőket? és hallgatsz, mikor a gonosz elnyeli a nálánál igazabbat?! »
Ímé, felfuvalkodott, nem igaz ő benne az ő lelke; az igaz • pedig az ő hite által él. »
Elvesztek embert és barmot; elvesztem az ég madarait, és a tenger halait és a botránkoztatás eszközeit a hitetlenekkel együtt; az embert is kiirtom a föld színéről, azt mondja az Úr. »
Prófétái hivalkodók, hitető • férfiak; papjai megfertéztetik a szent helyet, erőszakot tesznek a törvényen. »
Átkozott pedig az álnok! • Van ugyan a nyájában hím, és fogadást is tesz: mégis hitványnyal áldozik az Úrnak. Pedig nagy király vagyok én, azt mondja a Seregeknek Ura, és félelmetes az én nevem a pogányok között! »
Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? »
Jézus pedig, a mikor ezt • hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet. »
És monda Jézus a századosnak: Eredj el, • és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában. »
És monda nékik: Mit féltek, óh kicsinyhitűek? • Ekkor fölkelvén, megdorgálá a szeleket és a tengert, és lőn nagy csendesség. »
És ímé hoznak vala hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid. »
Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, monda: Bízzál leányom; a te hited megtartott • téged. És meggyógyult az asszony abban az órában. »
Akkor illeté az ő szemeiket, mondván: • Legyen néktek a ti hitetek szerint. »
Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták. »
Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségök miatt. »
Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, • miért kételkedél? »
Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy • a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva. »
Jézus pedig megértvén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok magatok között óh • kicsinyhitűek, hogy kenyeret nem hoztatok magatokkal?! »
Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem. • »
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek • és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, a mi e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen; »
A János keresztsége honnan vala? Mennyből-é, vagy emberektől? Azok pedig tanakodnak vala magukban, mondván: Ha azt mondjuk: mennyből, azt mondja majd nékünk: Miért nem hittetek tehát néki? »
És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, »
Mert • sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. »
És sok • hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek. »
Mert hamis • Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. »
Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: • Harmadnapra föltámadok. »
Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél. »
És ha ez a helytartó fülébe jut, mi elhitetjük őt, és kimentünk titeket a bajból. »
Jézus pedig azoknak hitét látván, monda a gutaütöttnek: Fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid. »
És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek? »
Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott • téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból. »
És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül • járja vala a falvakat, tanítván. »
Ő pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám. »
A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek. »
Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott • téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton. »
És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben. »
Azok pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Ha azt mondjuk: Mennyből, azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki? »
Jézus pedig felelvén nékik, kezdé mondani: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket. »
Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik azt mondják: Én vagyok: és sokakat elhitetnek. »
Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is. »
Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a • tizenegynek, és szemükre hányá az ő hitetlenségöket és keményszívűségöket, hogy azoknak, a kik őt feltámadva látták vala, nem hivének, »
És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben. »
És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott. »
És látván azoknak hitét, monda: Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid. »
Jézus pedig ezeket hallván, elcsudálkozék ő rajta; és hátrafordulván monda az őt követő sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam! »
Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel. »
Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott • téged. Eredj el békességgel! »
És monda nékik: Hol van a ti hitetek? És félelemmel csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és engednek néki? »
És ő monda néki: Bízzál leányom, a te hited megtartott • téged; eredj el békességgel! »
Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! meddig leszek köztetek, és meddig tűrlek titeket? Hozd ide a te fiadat! »
Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek! »
Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára • juttatja. »
És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket! »
Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a • mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek. »
És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott. »
Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön? »
És Jézus monda néki: Láss, a • te hited téged megtartott. »
Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki? »
Ő pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: • mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánok. »
De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed. »
A ki hiszen • ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. »
Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment. »
Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe. »
És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, • az élő Istennek Fia. »
És a sokaságban nagy • zúgás vala ő miatta. Némelyek azt mondják vala, hogy jó ember; mások pedig azt mondják vala: Nem, hanem a népnek hitetője. »
Felelének azért nékik a farizeusok: Vajjon ti is el vagytok-é hitetve? »
Vajjon a főemberek vagy a farizeusok • közül hitt-é benne valaki? »
Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól. »
Hogy beteljesedjék az Ésaiás • próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg? »
Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem • ki. »
Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem • ki, és elhitték, hogy te küldtél engem. »
Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő. »
Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak • és hisznek. »
És tetszék e beszéd az egész sokaságnak: és kiválaszták Istvánt, ki hittel és Szent Lélekkel teljes férfiú vala, • Filepet, Prokhórust, Nikánórt, Timónt, Párménást és Nikolaust, ki Antiókhiából való prozelitus vala; »
És az Isten ígéje növekedék; és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagy sokan követék a hitet. »
István pedig teljes lévén hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között. »
De miután hittek Filepnek, a ki az Isten országára és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat hirdeti vala, megkeresztelkedének mind férfiak, mind asszonyok. »
Ha tehát az Isten hasonló ajándékát adta nékik, mint nékünk is, kik hittünk az • Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna? »
Mert jámbor és Szent Lélekkel és hittel teljes férfiú vala ő. És nagy sokaság csatlakozék az • Úrhoz. »
És kimenvén, követé őt; és nem tudta, hogy valóság az, a mi történik az angyal által, hanem azt hitte, hogy látást lát. »
Elimás, az ördöngős azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezik vala velök, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől. »
Ez hallá Pált beszélni: a ki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul, »
Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg • a hitben, és hogy sok háborúságon által kell † nékünk az Isten országába bemennünk. »
Miután pedig választottak nékik gyülekezetenként véneket, • imádkozván bőjtölésekkel † egybe, ajánlák őket az Úrnak, kiben hittek vala. »
Mikor pedig megérkeztek és a gyülekezetet egybehívták, elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ő velök, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre. »
A gyülekezetek azért erősödének a hitben, és gyarapodának számban naponként. »
És bevivén őket házába, asztalt teríte nékik, és egész háznépével egyben örvendeze, hogy hitt az Istennek. »
Mikor pedig Akhájába akara átmenni, buzdítván őt az atyafiak, írának a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Ki mikor odajutott, sokat használa • azoknak, kik hittek vala a kegyelem által: »
Kitűzvén tehát néki egy napot, eljövének hozzá a szállására többen; kiknek nagy bizonyságtétellel szól vala az Istennek országa felől, igyekezvén elhitetni ő velök a Jézus felől való dolgokat, úgy a Mózes törvényéből, mint a prófétákból, • reggeltől fogva mind estvéig. »
A ki által vettük a • kegyelmet és az apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért, minden pogányok között, az ő nevéért; »
Először hálát • adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van; »
Azaz, hogy együtt felbuzduljunk ti nálatok egymás hite által, a tiétek meg az enyém által. • »
Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik • az igazságot hamissággal † feltartóztatják. »
Az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, a ki a Jézus hitéből való. »
Mert mit mond az írás: Hitt • pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ő néki igazságul. »
Ellenben annak, a ki nem munkálkodik, hanem hisz abban, a ki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. • »
És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanusított hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja • legyen mindazoknak, a kik körülmetéletlen létökre † hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság; »
És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, a kik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanusított hitének nyomdokait. »
Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által. • »
(A mint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged •) az előtt, az Isten előtt, a kiben hitt, a ki a holtakat megeleveníti, és azokat, a melyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket. »
A ki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, a szerint, a mint megmondatott: Így lészen a te magod. • »
És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére; • »
És teljesen elhitte, hogy a mit ő ígért, meg is cselekedheti. »
A ki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, • a melyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében. »
Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, a kik az igazságot nem követték, az • igazságot elnyerték, még pedig a hitből való igazságot; »
Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés • kövébe, »
A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd • a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztus aláhozza;) »
De nem mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! • Kicsoda hitt a mi beszédünknek? »
Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket. • »
Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint teljesítsük; • »
A hitben erőtelent fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit. • »
Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehetik; a hitben erőtelen pedig zöldséget eszik. »
Te néked hited van: tartsd meg magadban Isten előtt. Boldog, a ki nem kárhoztatja magát abban, a mit helyesel. »
Most pedig megjelentetett • a prófétai írások által, az örök Isten parancsolata szerint, a hitben való engedelmesség végett minden pogányoknak tudomására adatván, »
És az én beszédem • és az én prédikálásom nem emberi bölcseségnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: »
Hogy a ti hitetek ne emberek • bölcseségén, hanem Istennek erején nyugodjék. »
Hanem atyafi atyafival törvénykezik, még pedig hitetlenek előtt? »
Egyebeknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa • azt. »
És a mely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. »
Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre • hívott minket az Isten. »
A hajadonok felől nincs ugyan parancsolatom az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint a ki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy • hitelreméltó legyek. »
Ha pedig valaki meghív titeket a hitetlenek közül és el akartok menni, mindent, a mit elétek hoznak, megegyetek, • semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt. »
És ha jövendőt • tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem † van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. »
Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-é, hogy őrjöngtök? »
De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik, »
Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, • de hiábavaló a ti hitetek is. »
Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, • hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok. »
Vigyázzatok, • álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! »
A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki • az Isten képe. »
(Mert hitben • járunk, nem látásban †); »
Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetők, és igazak; »
Ne legyetek hitetlenekkel • felemás igában; mert mi szövetsége † van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? »
És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? • vagy mi köze hívőnek † hitetlenhez? »
Azért, miképen mindenben bővölködtök, hitben, beszédben, ismeretben • és minden buzgóságban és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bővölködjetek. »
A kik nem dicsekeszünk mértéktelenül mások munkájával, • de reméljük, hogy hitetek megnőttével nagyokká leszünk köztetek a mi mérőzsinórunk szerint bőségesen. »
Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat • próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus † Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok. »
Hanem csak hallották, hogy: A ki minket üldözött egykor, most hirdeti azt a hitet, a melyet egykor pusztított. • »
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem. • »
Miképen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul. • »
Értsétek meg tehát, hogy a kik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai. • »
Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek. • »
Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal. »
Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él. • »
A törvény pedig nincs hitből, hanem a mely ember cselekeszi azokat, élni fog azok által. • »
De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek. »
Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. • »
Mert mi a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét. »
Ez a hitetés nem attól van, a ki titeket • hív. »
Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel. • »
A kiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangyéliomát, a melyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével, • »
Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket, • »
Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: • »
Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira. • »
Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; • »
Békesség az atyafiaknak és szeretet hittel egybe az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól! • »
És ebben bízva, tudom, hogy megmaradok és együtt maradok mindnyájatokkal a ti hitben való gyarapodástokra és örömötökre; »
Csakhogy a Krisztus evangyéliomához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megállotok egy lélekben, egy érzéssel viaskodván az evangyéliom hitéért; • »
De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papiszolgálatánál, mégis örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; • »
Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, a melylyel minden szentekhez vagytok, • »
Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan és erősen, és el nem távoztok az evangyéliom reménységétől, a melyet hallottatok, a mely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt; a melynek lettem én, Pál, szolgájává. • »
Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen hitető beszéddel. • »
Mert jóllehet testben távol vagyok tőletek, mindazáltal lélekben veletek vagyok, örülvén és látván ti köztetek a jó rendet és Krisztusba vetett hiteteknek erősségét. • »
Meggyökerezvén és tovább épülvén Ő benne, és megerősödvén a hitben, a miképen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással. • »
Szüntelenül emlegetve a ti hitetek munkáját, és a ti szeretetetek fáradozását, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől való reménységeteknek állhatatosságát, az Isten előtt, a mi Atyánk előtt: • »
Mert nemcsak Maczedóniában és Akhájában zendült ki tőletek az Úr beszéde, hanem minden helyen is híre terjedt a ti Istenben vetett hiteteknek, annyira, hogy szükségtelen arról valamit szólnunk. • »
Mert a mi buzdításunk nem hitetésből van, sem nem tisztátalanságból, sem nem álnokságból: • »
És elküldöttük Timótheust, a mi atyánkfiát és Istennek szolgáját és munkatársunkat a Krisztus evangyéliomának hirdetésében, hogy erősítsen titeket és intsen titeket a ti hitetek felől; • »
Annakokáért én is, mivelhogy tovább már nem tűrhetém, elküldék, hogy megismerjem a ti hiteteket, ha nem kísértett-é meg valami módon titeket a kísértő, és nem lett-é hiábavaló a mi fáradságunk? • »
Most pedig, a mikor megérkezett hozzánk Timótheus ti tőletek, és örömhírt hozott nékünk a ti hitetek és szeretetetek felől, és arról, hogy jó emlékezéssel vagytok irántunk, mindenkor kívánván látni minket, miképen mi is titeket; • »
Ezáltal megvígasztalódtunk reátok nézve, atyámfiai, minden mi szorongattatásunk és szükségünk mellett is, a ti hitetek által: • »
Mikor éjjel-nappal nagy buzgón esedezünk, hogy megláthassuk a ti orczátokat, és kipótolhassuk a ti hitetek hiányait. • »
Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe. • »
Mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek, atyámfiai, ti érettetek, a miképen méltó is, mivelhogy felettébb megnövekedék a ti hitetek, és mindnyájatokban bővölködik az egymáshoz való szeretet; • »
Annyira, hogy mi magunk dicsekszünk veletek az Isten gyülekezeteiben, a ti kitartástok és hitetek felől, minden ti üldöztetéstek és szorongattatástok között, a melyeket szenvedtek: • »
A mikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, a kik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon. • »
Mivégből imádkozunk is mindenkor ti érettetek, hogy a mi Istenünk méltóknak tartson titeket az elhívásra, és töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörűséggel, és a hitnek hathatós munkálásával. • »
Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban. • »
Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai, a kiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Lélek szentelésében és az igazság hitében; • »
Timótheusnak, az én igaz • fiamnak a hitben: Kegyelem, irgalmasság és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól. »
A parancsolatnak vége pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz hitből való szeretet: • »
Ki előbb • istenkáromló, üldöző és erőszakoskodó valék: de könyörült rajtam, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben; »
Szerfelett megsokasodott pedig a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. »
A mi végett rendeltettem én hirdetővé és • apostollá (igazságot szólok a Krisztusban, nem hazudok), pogányok tanítójává hitben és igazságban. »
Mindazáltal megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmaradnak a hitben és szeretetben és a szent életben mértékletességgel. • »
Mert a kik jól szolgálnak, szép tisztességet szereznek magoknak, • és sok bizodalmat a Jézus Krisztusban való hitben. »
És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, • megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe. »
Ezeket ha eleikbe adod az atyafiaknak, Krisztus Jézusnak jó szolgája leszel, táplálkozván a hitnek és jó tudománynak beszédeivel, a melyet követtél; »
Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban. »
Ezeknek ítélete megvan, mivelhogy az első hitet megvetették. »
Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely • után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal. »
De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget. »
Harczold meg a hitnek szép harczát, • nyerd el az örök életet, a melyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt. »
A miért szenvedem ezeket is: de nem szégyenlem; mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra. • »
Az egészséges beszédeknek példáját megtartsd, a miket én tőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben. »
Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő • magát meg nem tagadhatja. »
A kik az igazság mellől eltévelyedtek, • azt mondván, hogy a feltámadás már megtörtént, és feldúlják némelyeknek a hitét. »
Az ifjúkori kivánságokat pedig kerüld; hanem kövessed az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetembe, a kik segítségül hívják az Urat tiszta szívből. • »
Miképen pedig Jánnes és Jámbres ellene állottak Mózesnek, • akképen ezek is ellene állanak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve nem becsületes emberek. »
Te pedig követted az én tanításomat, életmódomat, szándékomat, • hitemet, hosszútűrésemet, szeretetemet, türelmemet, »
Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat • elvégeztem, a hitet megtartottam: »
Pál, Istennek szolgája, Jézus Krisztusnak pedig apostola, az Isten választottainak hite és a kegyesség szerint való igazságnak megismerése szerint, »
E bizonyság igaz: annakokáért fedd őket kímélés nélkül, hogy a hitben épek legyenek, »
Minden • tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett azoknak mind elméjök, mind lelkiismeretök. »
Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, • mivelhogy útálatosak és hitetlenek és minden jó cselekedetre méltatlanok. »
Hogy a vén emberek józanok legyenek, tisztességesek, mértékletesek; a hitben, szeretetben, tűrésben épek. »
A mely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kivánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon: »
Köszöntenek téged a velem levők mindnyájan. Köszöntsd azokat, a kik szeretnek minket hitben. Kegyelem mindnyájatokkal! Ámen. »
Mert hallom a te szeretetedet és ama te hitedet, mely van benned az Úr Jézushoz, és minden szentek irányában, • »
Hogy a te hitedben való közösség hathatós legyen, a Krisztus ügyében, minden bennetek levő jónak megismerése által. • »
Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, • hogy az élő Istentől elszakadjon; »
Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt. »
Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak: • de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, a kik hallották. »
Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék. »
Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk • tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek, »
Járuljunk hozzá igaz • szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől, »
Az igaz pedig hitből él. És • a ki meghátrál, † abban nem gyönyörködik a lelkem. »
De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, • hogy életet nyerjünk. »
Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, • hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, † hogy idegenek és vándorok a földön. »
Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. »
Emlékezzetek meg a ti előljáróitokról, a kik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket. • »
Tudván, hogy a ti • hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. »
De kérje • hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány. »
Atyámfiai ne legyen • személyválogatás a ti hitetekben, a mely van a dicsőség Urában, a mi Jézus Krisztusunkban. »
Halljátok meg szeretett atyámfiai, avagy nem • az Isten választotta-é ki e világ szegényeit, hogy † gazdagok legyenek hitben, és örökösei az országnak, a melyet azoknak ígért, a kik őt szeretik? »
És beteljesedett az Írás, a mely ezt mondja: • Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten † barátjának neveztetett. »
Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből. »
És a • hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki. »
Hogy a ti kipróbált hitetek, a mi sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor; • »
Elérvén hitetek czélját, a lélek idvességét. • »
A kik ő általa hisztek Istenben, a ki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott néki; hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben. • »
A kinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be. • »
Simon • Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a † kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában: »
Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé • tudományt, »
A kiknek szemei • paráznasággal telvék, bűnnel telhetetlenek; elhitetik az állhatatlan lelkeket, szívök gyakorlott a telhetetlenségben, átok gyermekei; »
Mert hiábavalóság kevély szavait szólván, • testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, a kik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől, »
Ezeket írtam néktek azok felől, a kik elhitetnek titeket. »
Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: a ki az igazságot cselekszi, • igaz az, a miként Ő is igaz: »
És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; •és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne. »
Mert mindaz, a mi az Istentől született, legyőzi • a világot; és az a győzedelem, a mely legyőzte a világot, a mi hitünk. »
A ki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. • A ki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, a melylyel bizonyságot tett Isten az ő Fiáról. »
Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a • hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott. »
Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint a kik egyszer már tudjátok, hogy az Úr, a mikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, a kik nem hittek, elvesztette. • »
Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által, »
Tudom a te dolgaidat, és hogy hol lakol, a hol a Sátán királyiszéke van; és az én nevemet megtartod, és az én hitemet nem tagadtad meg Antipásnak, az én hű bizonyságomnak napjaiban sem, a ki megöleték nálatok, a hol a Sátán lakik. »
Tudom a te dolgaidat, és szeretetedet, szolgálatodat, és hitedet és tűrésedet, és hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél. »
De van valami kevés • panaszom ellened, mert megengeded amaz asszonynak, Jézabelnek, † a ki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak és a •• bálványáldozatokból egyenek. »
És vetteték a nagy sárkány, • ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. »
Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, • fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tűrése † és hite. »
És elhiteti • a földnek lakosait a jelekkel, a melyek adatának néki, hogy cselekedje a fenevad előtt; azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, a ki fegyverrel megsebesíttetett vala, † de megelevenedett. »
Itt van a • szenteknek békességes tűrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét! »
És megfogaték a fenevad, • és ő vele együtt a hamis próféta, † a ki a csodákat tette ő előtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba •• vettetének: »
És veté őt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy • kevés időre. »
És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a • Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse † őket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger fövenye. »
És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, • a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké. »
A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, • és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második † halál. »

Találatok a szövegben 529 találat

Az apostolok cselekedetei (Károli Gáspár revideált fordítása)
  • 3,16 És az ő nevében való hit által erősítette meg az ő neve ezt, a kit láttok és ismertek; és a hit, mely ő általa van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára.
  • 15,9 És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét.
  • 20,21 Bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől.
  • 24,24 Egynéhány nap mulva pedig Félix megjelenvén feleségével Drusillával egybe, ki zsidó asszony vala, maga elé hívatá Pált, és hallgatá őt a Krisztusban való hit felől.
  • 26,18 Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által.
  • 6,5 És tetszék e beszéd az egész sokaságnak: és kiválaszták Istvánt, ki hittel és Szent Lélekkel teljes férfiú vala, Filepet, Prokhórust, Nikánórt, Timónt, Párménást és Nikolaust, ki Antiókhiából való prozelitus vala;
  • 6,7 És az Isten ígéje növekedék; és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagy sokan követék a hitet.
  • 6,8 István pedig teljes lévén hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között.
  • 8,12 De miután hittek Filepnek, a ki az Isten országára és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat hirdeti vala, megkeresztelkedének mind férfiak, mind asszonyok.
  • 11,17 Ha tehát az Isten hasonló ajándékát adta nékik, mint nékünk is, kik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna?
  • 11,24 Mert jámbor és Szent Lélekkel és hittel teljes férfiú vala ő. És nagy sokaság csatlakozék az Úrhoz.
  • 12,9 És kimenvén, követé őt; és nem tudta, hogy valóság az, a mi történik az angyal által, hanem azt hitte, hogy látást lát.
  • 13,8 Elimás, az ördöngős azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezik vala velök, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől.
  • 14,9 Ez hallá Pált beszélni: a ki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul,
  • 14,22 Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.
  • 14,23 Miután pedig választottak nékik gyülekezetenként véneket, imádkozván bőjtölésekkel egybe, ajánlák őket az Úrnak, kiben hittek vala.
  • 14,27 Mikor pedig megérkeztek és a gyülekezetet egybehívták, elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ő velök, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre.
  • 16,5 A gyülekezetek azért erősödének a hitben, és gyarapodának számban naponként.
  • 16,34 És bevivén őket házába, asztalt teríte nékik, és egész háznépével egyben örvendeze, hogy hitt az Istennek.
  • 18,27 Mikor pedig Akhájába akara átmenni, buzdítván őt az atyafiak, írának a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Ki mikor odajutott, sokat használa azoknak, kik hittek vala a kegyelem által:
  • 28,23 Kitűzvén tehát néki egy napot, eljövének hozzá a szállására többen; kiknek nagy bizonyságtétellel szól vala az Istennek országa felől, igyekezvén elhitetni ő velök a Jézus felől való dolgokat, úgy a Mózes törvényéből, mint a prófétákból, reggeltől fogva mind estvéig.
Pál apostolnak a galátziabeliekhez írt levele (Károli Gáspár revideált fordítása)
  • 3,23 Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig.
  • 2,16 Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.
  • 3,2 Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-é a Lelket, avagy a hit hallásából?
  • 3,5 Annakokáért, a ki a Lelket szolgáltatja néktek, és hatalmas dolgokat művel bennetek, a törvény cselekedeteiből, vagy a hit hallásából cselekeszi-é?
  • 3,14 Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.
  • 3,25 De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt.
  • 3,26 Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.
  • 5,6 Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit.
  • 1,23 Hanem csak hallották, hogy: A ki minket üldözött egykor, most hirdeti azt a hitet, a melyet egykor pusztított.
  • 2,20 Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
  • 3,6 Miképen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul.
  • 3,7 Értsétek meg tehát, hogy a kik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai.
  • 3,8 Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek.
  • 3,9 Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal.
  • 3,11 Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él.
  • 3,12 A törvény pedig nincs hitből, hanem a mely ember cselekeszi azokat, élni fog azok által.
  • 3,22 De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek.
  • 3,24 Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.
  • 5,5 Mert mi a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét.
  • 5,8 Ez a hitetés nem attól van, a ki titeket hív.
  • 6,10 Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel.
Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Károli Gáspár revideált fordítása)
  • 3,9 És találtassam Ő benne, mint a kinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján:
  • 1,25 És ebben bízva, tudom, hogy megmaradok és együtt maradok mindnyájatokkal a ti hitben való gyarapodástokra és örömötökre;
  • 1,27 Csakhogy a Krisztus evangyéliomához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megállotok egy lélekben, egy érzéssel viaskodván az evangyéliom hitéért;
  • 2,17 De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papiszolgálatánál, mégis örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal;
Jakab apostolnak közönséges levele (Károli Gáspár revideált fordítása)
  • 2,22 Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit;
  • 2,14 Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit?
  • 2,17 Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.
  • 2,20 Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?
  • 2,26 Mert a miképen holt a test lélek nélkül, akképen holt a hit is cselekedetek nélkül.
  • 2,18 De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.
  • 1,3 Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.
  • 1,6 De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.
  • 2,1 Atyámfiai ne legyen személyválogatás a ti hitetekben, a mely van a dicsőség Urában, a mi Jézus Krisztusunkban.