Zakariás könyve

11 ¹Nyisd ki kapuid, Libanon,
cédrusaid hadd eméssze meg a tűz!
²[Jajgass, cédrus, mert ledőlt a cédrus:
elestek a hatalmasok.]
Jajgassatok Básán tölgyei,
mert kivágták a járhatatlan erdőt.
³Pásztorok jajgatása hallik:
mert kiszáradtak a dús legelők.
³Bömbölnek az oroszlánkölykök,
mert elpusztult a Jordán dicsősége!
A két pásztor.⁴Így szólt hozzám az Úr: Legeltesd ezeket a leölésre szánt juhokat!
⁵Azok, akik megvásárolták, büntetlenül öldösik őket. Akik meg eladták, azok így szólnak: „Áldott az Isten! Lám, meggazdagodtam!” És pásztoraik is kíméletlenül bánnak velük. ⁶[Én sem fogom többé kímélni az ország lakóit! – mondja az Úr. Inkább kiszolgáltatok minden embert a szomszédjának és a királynak. Feldúlják az országot, és nem szabadítom ki őket a kezükből.] ⁷Hozzá is láttam, hogy legeltessem a leölésre szánt nyájat a kereskedőknek. Két botot vittem magammal. Az egyiket elneveztem „Kegyelem”-nek, a másikat meg „Egység”-nek. Elkezdtem tehát legeltetni a juhokat. ⁸Egy hónap alatt három pásztort űztem el, keserűség fogta el a lelkem miattuk, és ők is megvetettek. ⁹Ekkor azt mondtam: „Nem legeltetlek tovább benneteket! Aki meg akar halni, csak haljon meg, aki el akar pusztulni, csak pusztuljon ki. Akik pedig megmaradnak, egyék meg egymás húsát.” ¹⁰Ezzel megfogtam a „Kegyelem” nevű botomat és széttörtem, hogy felbontsam a szövetséget, amelyet az Úr kötött minden néppel. ¹¹Így fel is bomlott azon a napon. A kereskedők, akik figyeltek, megtudták, hogy ez az Úr szava. ¹²Így szóltam hozzájuk: „Ha jónak látjátok, fizessétek meg a béremet; ha nem, akkor csak maradjon.” Erre kimérték béremet: harminc sékel ezüstöt. ¹³Az Úr ekkor azt mondta nekem: „Dobd be a kincstárba azt a szép bért, amennyit érek nekik!” Fogtam hát a harminc sékel ezüstöt, és bedobtam az Úr házának kincstárába. ¹⁴Azután eltörtem a másik botomat is, amelynek „Egység” volt a neve, hogy megszüntessem a testvéri egységet Júda és Izrael között. ¹⁵Az Úr ismét szólt hozzám: „Végy magadhoz olyan felszerelést, mint az esztelen pásztoré. ¹⁶Mert, nézd, az országban esztelen pásztort támasztok: nem keresi, ami elveszett, nem kutat a tévelygő után, nem gyógyítja a sebesültet, nem támogatja a kimerültet, hanem megeszi a kövér állatok húsát, és letépdesi a körmüket.

¹⁷Jaj a gonosz pásztornak,
aki magára hagyja a nyájat!
Érje utol a kard a kezét,
meg a jobb szemét!
Száradjon el a karja egészen,
vakuljon meg a szeme teljesen!”