Olvasási beállítások
Könyvjelzőim
Fontos: csak helyi mentés! Részletek
A könyvjelzők és az utolsó olvasási hely kizárólag ezen az eszközön, ebben a böngészőben tárolódnak. Nincs róluk szerveroldali biztonsági másolat, és másik eszközre vagy böngészőbe nem kerülnek át. A webhelyadatok törlésekor vagy a böngésző újratelepítésekor elveszhetnek; ilyenkor nem tudjuk visszaállítani őket.
Felolvasás
Szent István Társulati Biblia
Az evangélium Máté szerint
1
Amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, így szólt tanítványaihoz:
2
„Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét. Az Emberfiát kereszthalálra adják.”
3
Akkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kaifás főpap palotájában,
4
és tanácsot tartottak, hogyan tudnák Jézust csellel elfogni és megölni.
5
Mindamellett megállapodtak: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt.”
6
Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott,
7
odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben drága illatos olajat hozott, s ahogy ott ült az asztalnál, a fejére öntötte.
8
Ennek láttára a tanítványok bosszankodtak: „Mire való ez a pazarlás?
9
Hisz jó pénzért el lehetett volna adni, s az árát a szegények közt szétosztani.”
10
Jézus észrevette, s így szólt hozzájuk: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hisz jót tett velem.
11
Szegények mindig lesznek veletek, de én nem maradok mindig veletek.
12
Amikor az illatos olajat testemre öntötte, a temetésemre tette.
13
Bizony mondom nektek, ahol a világon csak hirdetni fogják az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek majd arról is, amit ez az asszony tett.”
14
Ekkor a tizenkettő közül az egyik, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz,
15
és ezt kérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?” Azok harminc ezüstöt fizettek neki.
16
Attól kezdve már csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik.
17
A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hogy akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?”
18
Így felelt: „Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester üzeni: Közel az időm, nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát.”
19
A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, elkészítették számára a húsvéti bárányt.
20
Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkét tanítvánnyal.
21
Vacsora közben megszólalt: „Bizony mondom nektek, egyiketek elárul.”
22
Erre igen elszomorodtak és sorra megkérdezték: „Csak nem én vagyok az, Uram?”
23
„Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el” – felelte.
24
„Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik.”
25
Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, mester?” „Magad mondtad” – válaszolta.
26
Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!”
27
Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: „Igyatok ebből mindnyájan,
28
mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára.
29
Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.”
30
Ezután elénekelték a zsoltárt, és kimentek az Olajfák hegyére.
31
Akkor Jézus mondta: „Ma éjszaka mindnyájan megbotránkoztok bennem. Írva van: Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai.
32
De feltámadásom után majd előttetek megyek Galileába.”
33
Péter fogadkozott: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én nem botránkozom meg soha.”
34
Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.”
35
Péter erősködött: „Még ha meg kell is veled halnom, akkor sem tagadlak meg.” Ugyanígy beszélt a többi tanítványa is.
36
Közben odaért velük a Getszemáni nevű majorba. „Üljetek le – mondta tanítványainak –, én arrébb megyek és imádkozom.”
37
Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. Egyszerre szomorúság fogta el, és gyötrődni kezdett.
38
„Halálosan szomorú a lelkem – mondta nekik. – Maradjatok itt és virrasszatok velem!”
39
Valamivel odébb ment, és arcra borulva így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!”
40
Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Szemére vetette Péternek: „Még egy órát sem tudtok velem virrasztani?
41
Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen.”
42
Másodszor is elment, és így imádkozott: „Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint!”
43
Amikor visszatért, megint alva találta őket.
44
Erre otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.
45
Aztán visszament tanítványaihoz, s így szólt: „Aludjatok csak és pihenjetek! Elérkezett az óra. Az Emberfiát a bűnösök kezére adják.
46
Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul.”
47
Még beszélt, amikor odaért Júdás, a tizenkettő közül az egyik, s vele a főpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat.
48
Az áruló jelben egyezett meg velük. „Akit megcsókolok – mondta –, ő az, fogjátok el!”
49
Azzal mindjárt Jézushoz lépett. „Üdvözöllek, Mester!” – mondta, és megcsókolta.
50
Jézus megkérdezte: „Barátom, miért jöttél?” Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá, és foglyul ejtették.
51
Jézus kísérői közül az egyik kardjához kapott, kirántotta, a főpap szolgájára sújtott, és levágta a fülét.
52
Jézus rászólt: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el.
53
Vagy azt hiszed, hogy nem kérhetem Atyámat, s nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet?
54
De akkor hogy teljesedne be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?”
55
Abban az órában Jézus azt mondta a tömegnek: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naponta ott voltam a templomban, és tanítottam, mégsem fogtatok el.
56
Ez mind azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Erre a tanítványok mind elhagyták és elmenekültek.
57
Akik elfogták Jézust, Kaifás főpap elé hurcolták. Ott már együtt voltak az írástudók és a nép vénei.
58
Péter messziről követte, egészen a főpap palotájáig. Bement, és leült a szolgák közé, hogy lássa, mi lesz a dolog vége.
59
A főpapok és az egész főtanács hamis bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék,
60
de mivel nem találtak, sok hamis tanú jelentkezett. Végre jött kettő,
61
s így vádaskodott: „Azt állította: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt újra fel tudom építeni.”
62
A főpap erre felállt és megkérdezte: „Nem felelsz semmit arra, amivel ezek vádolnak?”
63
Jézus hallgatott. A főpap folytatta: „Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?”
64
„Magad mondtad – felelte Jézus. – De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin.”
65
A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: „Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást.
66
Mi a véleményetek?” „Méltó a halálra!” – kiabálták.
67
Aztán szembeköpdösték, és ököllel verték, mások arcul ütötték,
68
és közben kérdezgették: „Találd ki, Messiás, ki ütött meg!”
69
Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgáló, és megszólította: „Te is a galileai Jézussal voltál.”
70
De ő mindnyájuk hallatára tagadta: „Nem értem, mit beszélsz.”
71
Amikor kifelé tartott a kapun, egy másik szolgáló is észrevette: „Ez is a názáreti Jézussal volt” – mondta a többieknek.
72
Megint tagadta, most már esküvel: „Nem ismerem azt az embert.”
73
Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: „De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen beszéded is elárul.”
74
Erre már esküdözni és átkozódni kezdett: „Nem ismerem azt az embert!” Azon nyomban megszólalt a kakas.
75
Péternek akkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.” Kiment, és keserves sírásra fakadt.