Szent István Társulati Biblia

Az evangélium Máté szerint

BEVEZETÉS MÁTÉ EVANGÉLIUMÁHOZ Az evangélium szerzője forrásként használta fel Márk evangéliumát, de más források is rendelkezésére álltak: a Beszédgyűjtemény, valamint az önálló hagyományok. A nyilvános működés bemutatásánál alapvetően Márk menetét követi, ám sokszor átcsoportosít és kiegészít (pl. 3,1-12; 8-9). Nagy hangsúlyt helyez Jézus tanítására, amelyet öt nagy beszédben ad elénk. Az evangélium szerkezetét éppen ezek a beszédek határozzák meg, melyeket persze mindig ügyesen kiválasztott történetek vezetnek be. Az evangélium elején és végén, mintegy keretként, a gyermekkor története, illetve a szenvedés és a feltámadás története található. Mivel Máté is szoros kapcsolatban látja Jézus küldetését és a „mennyek országát” (4,17), evangéliumát úgy lehet jellemezni, mint a mennyek országának eljöveteléről szóló „hétfelvonásos” művet: 1. Előkészület a Messiásgyermek személyében (1-2). 2. Programjának kihirdetése tanítványai és a nép előtt a hegyi beszédben (3-7). 3. Igehirdetése küldöttei által, akiknek csodái, mint jelek, Jézust igazolják (8-10). 4. Az emberektől állított akadályok, Isten alázatos és rejtett üdvrendje szerint, amelyet a példabeszédek fejtenek ki (11-13). 5. Isten országa kezd megvalósulni a tanítványok e csoportjában, amelynek élén Péter áll, és bennük felismerhető az egyház közössége is (13-18). 6. A krízis, amely előkészíti végleges eljövetelét, és amelyet megjövendöl eszkatologikus beszédében (19-25). 7. A szenvedésben és diadalban való eljövetel, amelyet a szenvedéstörténet és a feltámadás leírása tükröz (26-28). de a legtöbb idézet mégis Máté evangéliumában olvasható, amelynek sajátossága a rendszeresen visszatérő bevezető formula is: „Mindez azért történt, hogy beteljesedjék, amit a próféta meghirdetett.” Ezáltal válik egyértelművé, hogy az Ószövetség Krisztust készítette elő, és Krisztusban Isten terve teljesedett be. Az evangélista Márknál erősebben hangsúlyozza, hogy Jézus az Isten Fia (14,33; 16,16; 22,2; 27,40), akinek tanítása az új törvénnyel azonos. Ez a régire épül, s azt teszi teljessé (5,17). Hangsúlyos az is, hogy Jézus az egyház létrehozója, építője és fenntartója. A Péterre alapított egyház (16,18), melynek ő maga az építőktől elvetett alapköve (21,42), messiási közösség. Az ószövetségi közösség ebben él tovább, de már egyetemes jelleggel. Isten megengedte, hogy akiket először hívott, azok visszautasítsák a meghívást (23,34), s így az üdvösség minden nép számára elérhetővé vált (8,11; 21,33; 22,1-10). Kulcsfontosságú az evangélium utolsó jelenete (28,16-20), amelyben a feltámadt Krisztus felhatalmazza apostolait, hogy minden népnek adják tovább a tanítást, amit korábban tőle kaptak, illetve a keresztséggel tegyék őket Isten új népének tagjaivá. Az evangélium a megdicsőült Úr állandó jelenlétének ígéretével fejeződik be (28,20). Krisztus immáron az egyházon keresztül folytatja és vezeti beteljesedésre üdvözítő művét. Ezek alapján megértjük, hogy ezt az evangéliumot, amely Márkénál bővebb és rendszeresebb, miért használta a születő egyház előszeretettel. A keresztény hagyomány az evangéliumot Máté apostolnak tulajdonította. A legrégebbi tanú ez esetben is Papiász, hierapoliszi püspök, aki szerint Máté arám nyelven írta le Jézus beszédeit, majd mindenki saját képességeinek megfelelően adta azokat tovább. Papiásznak ezen a (nem könnyen értelmezhető) megjegyzésén alapul a későbbi egyházatyák véleménye: Máté eredetileg arámul írt evangéliumot, s ennek görög fordítása az újszövetségi kánonban első helyen található irat. A mai bibliatudomány azonban úgy látja, hogy az általunk ismert Mátéevangélium nem fordítás, hanem a Márkevangélium és más források alapján görög nyelven keletkezett. A Máténak való tulajdonítása valószínűleg azzal magyarázható, hogy az evangélium olyan közösségben keletkezett, amelynek Máté az alapítója vagy meghatározó személyisége volt. Mivel az evangélista ismerni látszik Jeruzsálem (már megvalósult) pusztulását, s mivel a könyv a farizeusi (rabbinikus) zsidóság elleni polémiát tükrözi, ezért megírásának idejét kb. 80ra tehetjük. Keletkezési helyként leginkább Szíria jöhet számításba.