Bildád szavai hiábavalók
26
1Jób akkor válaszolt és így szólt:
2Sokat segítettél a tehetetlenen,
az erőtlen karnak támaszul szolgáltál;
3jó tanácsot adtál a tudatlannak,
és nagy bölcsességről tettél bizonyságot!
4De kinek nyilatkoztattad ki a szavad?
És kinek a lelke szólt belőled?
5Összerezzennek még az árnyak is,
megijed a víz is, s mind, ami benne él.
6Előtte az alvilág mezítelen fekszik,
nincsen eltakarva.
7Északot feszíti az üresség fölé,
és a semmi fölé a földet függeszti.
8Ő sűríti össze a vizet felhőkbe,
s nem szakad le alattuk az ég boltozata.
9Ő az, aki elfödi a telihold arcát,
felhőtakaróját fölé borítja.
10A vizek színe fölé egy kört rajzol,
ott, hol a sötétség a fénnyel határos.
11Az ég oszlopai inogni kezdenek,
reszketnek korholó szavától.
12Ereje fölkorbácsolja a tengert,
bölcsessége Rahab fölé kerekedik.
13Hogyha rálehel, újra ragyog az ég,
és a fürge sárkányt átdöfi a keze.
14De ez mind csak szegélye útjának,
suttogó szavakat hallottunk csak tőle!
Eget rázó tetteit ki tudja felfogni?