24
1Miért nem ad időt a Mindenható,
és miért nem látják meg barátai
a napjait?
2A gonoszok eltolják a mezsgyekövet,
a pásztort és a nyájat megrabolják.
3Az árvától elhajtják a szamarát,
s elviszik zálogba az özvegy tehenét.
4A szegény embert leszorítják az útról,
mindnyájan elbújnak a föld szegényei.
5Mint a vadszamarak, mennek a pusztába
– gyermekük éhsége űzi őket oda –,
kiaszott pusztában élelmet keresnek.
A mihaszna ember földjét learatják,
ők szüretelik le a gonosz szőlejét.
10Mezítelen járnak, szinte ruha nélkül,
és éhesek, mikor kévéket vonszolnak.
11Malomkövük sincsen olajat préselni,
kádakat taposnak, mégis szomjúhoznak.
7Meztelen alusznak, minden ruha nélkül,
és ha hideg van is, nincsen takarójuk.
8Rájuk zúdul az eső a hegyekből,
jobb menedék híján sziklához lapulnak.
9Az árváktól is elrabolják földjüket,
elveszik zálogba a szegény köntösét.
*
12A városból égig hatol a félholtak szava,
és a meggyötörtek lelke fölkiált,
de az Isten néma marad panaszukra.
13Mások is ellene vannak a világosságnak,
azok, akik nem ismerik az útjait,
és nem maradnak meg az ösvényein.
Fölkel a gyilkos a sötét éjszakában,
s megöli a szegényt és a nyomorultat.
Tolvaj ólálkodik éjszaka idején,
16abetör a házakba, amikor sötét van.
15Az alkonyatot lesi a házasságtörő.
„Nem lát meg senki sem”
– gondolja magában,
s eltakarja arcát, fátyolt borít rá.
16Mikor nappal van, akkor bezárkóznak,
nem akarnak tudni a világosságról.
17Mindnyájuknak borzalom a reggel,
mert a félelmeit megtapasztalják.
18A világosság elől gyorsan elmenekül,
s nem veszi az irányt a magaslatok felé.
Átkozott a birtokrésze a földön.
19Hőség és szárazság nyeli el a vizét,
maradék búzáját az aszály emészti meg.
20Felejtse el még az anyja méhe is!
A nevére úgysem gondol többé senki.
Törjön ketté, mint a fa, vesszen a gonoszság!
21Gyötörte a meddőt, ki nem szült gyermeket,
és nem tett jót sose az özveggyel.
22Hatalma hosszú életet ad az erősnek,
talpára áll újra, ki élni nem remélt.
23Biztonságot ad, ha bízik benne,
a szeme őrködik ösvényei fölött.
24Egyszer emelkedik, aztán meg letűnik,
elhervad, mint a sósfű, amelyet gyűjtenek,
éppen úgy levágják, mint a kalászt.
25Vagy talán nem így van?
Ki tud megcáfolni?
Ki tudja semmivé tenni beszédemet?