Jeremiás jövendölése

A gonoszok szerencséje 12 ¹Biztos, hogy neked lesz igazad,
Uram, ha perelni kezdek veled.
Mégis, hadd tegyem föl kérdésemet:
Miért szerencsések a gonoszok,
s miért élveznek békét a hűtlenek?
²Elülteted őket, s ők gyökeret vernek,
felnőnek és gyümölcsöt hoznak.
Közel vagy a szájukhoz,
de távol a szívüktől.
³Engem pedig ismersz, Uram,
és belém látsz.
Próbára teheted a szívem,
hisz a kezedben van.
Válogasd ki őket,
mint az áldozatra szánt juhokat,
és tartsd meg őket az öldöklés napjára!
⁴[Meddig gyászoljon még a föld, és meddig száradjon a fű az útszélen? Még a barom és a madár is elpusztul a rajta lakók gonoszsága miatt.]
Mert azt mondják:
„Isten nem látja viselkedésünket.”
⁵Ha gyalogosokkal futva elfáradsz,
hogyan versenyezhetsz majd a lovakkal?
És ha nem vagy biztonságban
a békés földön,
mit csinálsz majd a Jordán sűrűjében?
*

Az Úr panasza elpusztított birtoka miatt⁷Elhagytam házamat,
lemondtam örökrészemről.
Ellenségei kezére juttattam,
amit egykor annyira szerettem.
⁸Mert olyan lett hozzám örökségem,
mint az oroszlán az erdőben:
vadul ordít ellenem.
Ezért hát meggyűlöltem.
⁹Vajon szép tollazatú madár az én örökségem,
hogy a madarak mindenfelől köré gyülekeznek?
Rajta! Gyűljetek össze ti is mind, vadállatok,
gyertek, hogy felfaljátok!
¹⁰Sok pásztor pusztította szőlőmet,
és taposta osztályrészemet.
Kietlen pusztasággá tették
gyönyörű birtokomat.
¹¹Gyászba borították, feldúlták;
összetiporva hever színem előtt.
Teljesen elpusztult az egész ország,
és nincs, aki bánkódnék miatta.
¹²A puszta minden kopár dombja felől
pusztítók érkeztek;
[mert az Úr kardja emésztő kard].
Az ország egyik szélétől a másikig
nincs békessége egyetlen élőnek sem.
¹³Ha búzát vetnek, tövist aratnak;
fáradnak, mégsem boldogulnak.
Szégyent vallanak aratáskor
az Úr rettenetes haragja miatt.

   A szomszédos népekre váró ítélet és üdvösség.¹⁴Ezt mondja az Úr: Ami gonosz szomszédaimat illeti, akik kinyújtották kezüket örökrészemre, amelyet népemnek, Izraelnek juttattam, ezt teszem velük: Kitépem őket földjükből. [De kitépem Júda házát is a kezükből.] ¹⁵Ám aztán, hogy kitéptem őket, megkönyörülök rajtuk, és visszavezetem őket, mindegyiket a maga örökrészébe, a maga országába. ¹⁶És ha gondjuk lesz rá, hogy megtanulják népem útjait, és az én nevemre esküsznek, ilyen módon: „Amint igaz, hogy az Úr él”, úgy, ahogy a népem megtanult tőlük Baálra esküdni, akkor helyük lesz majd az én népem között. ¹⁷De ha valamelyik nemzet nem hallgat rám, kitépem gyökerestül, és elpusztítom – mondja az Úr.