Hálaadó imádság
25
1Uram, te vagy az én Istenem,
magasztallak és áldom a nevedet.
Mert csodálatos dolgokat vittél végbe,
rég eltervezett, hitelt érdemlő
és igaz dolgokat.
2Mert romhalmazzá tetted a várost,
rommá a megerősített várat.
A kevélyek palotája nem város többé,
föl nem építik többé soha.
3Ezért erős népek áldanak,
s a hatalmas nemzetek városai
félik a neved.
4Menedéke lettél a szegénynek,
szorongatottságában vára
a szűkölködőnek;
menedéke a viharban,
árnyéka a forróságban;
mert az erőszakosak úgy tomboltak,
mint a vihar.
5Mint a forróságot a sivatagos földön,
úgy törted le a kevélyek tombolását;
és mint a hőséget az árnyékos felhő,
elnémítottad az elnyomók diadalénekét.
A messiási lakoma6A Seregek Ura minden nemzetnek
bőséges lakomát rendez e hegyen.
Lakomát, ahol lesz finom bor,
zsíros, legjava falat, és erős színbor.
7És leveszi e hegyről a leplet,
amely minden népet betakart, és a fátyolt,
amely minden nemzetet elborított.
8Örökre megsemmisíti a halált.
Istenünk, az Úr letörli a könnyet
minden arcról,
lemossa népéről a gyalázatot,
lemossa az egész földön.
Ő, az Úr mondta ezt.
9Azon a napon majd így beszélnek:
Íme, a mi Istenünk!
Benne reméltünk,
hogy megszabadít minket.
Ő az Úr, s mi benne bíztunk.
Örüljünk és ujjongjunk segítségén!
10Mert az Úr keze megpihen e hegyen,
Moábot meg úgy eltiporják a saját földjén,
mint a szalmaszálat
eltapossák a trágyalében.
11És ha kiterjeszti kezét,
mint az úszó úszásra,
az Úr megalázza kevélységében,
bármilyen ügyesen mozgatja is kezét.
12Magasba nyúló, erős falaidat lerontja,
porig alázza, s a földig lerombolja.