Pál, Krisztus Jézus rabszolgája,* apostol meghívás révén, kiválasztott Isten evangéliumáért –
Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amikor más fölött ítélkezel, magadat ítéled el, hiszen magad is ugyanazt cselekszed, miközben ítélkezel!
Akkor hát mi a zsidó előnye, és mi a körülmetélés haszna?
Mit mondjunk hát, mit ért el Ábrahám, test szerinti ősatyánk?
Minthogy a hit révén megigazultunk, békében vagyunk Istennel a mi Urunk, Jézus Krisztus által.
Mit mondjunk tehát? Maradjunk meg a bűnben, hogy sokasodjék a kegyelem?
Nem tudjátok, testvérek – a Törvény ismerőihez szólok –, hogy a Törvény addig uralkodik az emberen, amíg él?
Nincs tehát most már semmiféle ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak.
Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélekben:
Testvérek, szívem vágya és Istenhez forduló imám értük van, hogy üdvözüljenek.
Azt kérdem tehát: elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből.
Tehát Isten irgalmára kérlek titeket, testvérek, ajánljátok testeteket élő, szent és kedves áldozatul Istennek. Ez a hozzátok illő istentisztelet.
Minden ember engedelmeskedjék a fölöttes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől; ami hatalom pedig van, az Istentől rendeltetett!
A hitben erőtlent fogadjátok el anélkül, hogy meggyőződésével vitába szállnátok!
Nekünk, erőseknek kötelességünk, hogy az erőtlenek gyöngeségeit hordozzuk, és ne a magunk tetszését keressük.
Ajánlom nektek nővérünket, Phébét, aki a kenkreai egyház szolgája: