Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér Isten korintusi egyházának és mindazoknak a szenteknek, akik Akhaiában vannak:
Arra a döntésre jutottam tehát, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúan.
Kezdjük ismét önmagunkat ajánlgatni? Vagy szükségünk van – mint némelyeknek – hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre?
Ezért, mivel Isten irgalmából ez a szolgálatunk, nem hátrálunk meg.
Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk összeomlik, Istentől kapunk örök hajlékot a mennyben, amelyet nem emberkéz alkotott.
Az ő munkatársaiként buzdítunk hát benneteket: ne maradjon hiábavaló Isten kegyelme, amit befogadtatok!
Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé megszentelődésünket!
Hírt adunk nektek, testvérek, Isten kegyelméről, amelyet Makedónia egyházainak adott.
A szentek szolgálatáról fölösleges írnom nektek.
Én magam, Pál, Krisztus szelídségére és gyöngédségére kérlek titeket; én, aki szemtől szemben, úgymond, hatástalan vagyok közöttetek, viszont távollétemben erélyes hozzátok;
Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget! Viseljetek el engem!
Dicsekedni kell, bár a dicsekvés nem használ. Rátérek hát az Úrtól kapott látomásokra és kinyilatkoztatásokra.
Most harmadszor megyek hozzátok: Két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vádat!