Pál, Krisztus Jézus apostola meghívás révén Isten akaratából, és Szószthenész testvér,
Ami engem illet, testvérek, amikor hozzátok jöttem, nem úgy érkeztem, mint aki az ékesszólás vagy a bölcsesség fölényével hirdeti nektek Isten titkát.
Ezért, testvérek, nem szólhattam hozzátok úgy, mint akiket a Lélek irányít, hanem csak úgy, mint akiket emberi indulatok vezetnek, mint akik Krisztusban kiskorúak.
Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait!
Az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem fordul elő; hogy tudniillik valaki apja feleségével él.
Hogyan merészel közületek valaki, akinek a másikkal peres ügye van, a kétes hitelű igazságszolgáltatástól, és nem Isten népétől döntést kérni?
Amikről írtatok, azokra ezt válaszolom. „Jó a férfinak asszonyt nem érinteni.”
Ami pedig a bálványáldozati húst illeti, tudatában vagyunk annak, hogy „mindegyikünk a »tudás« birtokában van”.* Ez a „tudás” felfuvalkodottá tesz, a szeretet viszont épít.
Nem vagyok szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust, a mi Urunkat? Ti nem az én munkám eredménye vagytok az Úrban?
Nem szeretném, ha figyelmen kívül hagynátok, testvérek, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, mindnyájan átmentek a tengeren,
Kövessétek példámat, ahogy én Krisztus példáját követem!
Ami a Lélektől származó dolgokat illeti, testvérek, nem akarom, hogy tudatlanságban maradjatok.
Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólnék is, de szeretet nincsen bennem, zengő érc vagyok vagy lármás cimbalom.
Maradjatok meg a szeretet útján! Törekedjetek a lelki adományokra, kiváltképp a prófétálásra!
Emlékeztetlek benneteket, testvérek, az evangéliumra, amelyet hirdettem nektek, s amelyet befogadtatok, és amiben szilárdan álltok.
Ami a szentek javára folyó gyűjtést illeti, ti is úgy tegyetek, ahogy azt Galácia egyházainak rendeltem.