A zsoltárok könyve

60 Isten megaláz, de fel is magasztal¹A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Intelem, Dávid tanító bizonyságtétele ²abból az időből, amikor a naharajimi és a cóbái arámok ellen harcolt, Jóáb pedig visszafordult, és levágott a Sós-völgyben tizenkétezer edómi embert. 2Sám 8,12-13  ³Ó, Isten! Elvetettél, szétszórtál bennünket! Megharagudtál ránk, állíts helyre minket! ⁴Megrendítetted, megrepesztetted a földet. Gyógyítsd be sebeit, mert megindult. ⁵Szörnyű dolgokat láttattál népeddel, bódító borral itattál minket. ⁶De jelt adtál az istenfélőknek, hogy megmeneküljenek az íj elől. (Szela.) ⁷Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid! Zsolt 108,7-14  ⁸Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót-völgyet. ⁹Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám, ¹⁰Móáb pedig a mosdómedencém, Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom! 4Móz 24,17-18;  2Sám 8  ¹¹Ki visz el az erős városba, ki vezet el engem Edómba? ¹²Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel! ¹³Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér! ¹⁴Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő tapossa el.