A zsoltárok könyve

115 Istené a dicsőség, nem a bálványoké ¹Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért! Ézs 48,8-11  ²Miért mondanák a pogányok: Hol van az ő Istenük? Zsolt 79,10  ³A mi Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, amit akart! ⁴A bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai. 5Móz 4,28;  Ézs 44,9-20;  Jel 9,20;  Zsolt 135,15-18  ⁵Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak. ⁶Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak. ⁷Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, nem jön ki hang a torkukon. ⁸Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik és mindazok, akik bennük bíznak. ⁹Izráel, az Úrban bízzál! Segítséged és pajzsod ő. ¹⁰Áron háza, az Úrban bízzál! Segítséged és pajzsod ő. ¹¹Akik félitek az Urat, az Úrban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok ő. ¹²Gondol ránk az Úr, meg fog áldani. Megáldja Izráel házát, megáldja Áron házát. ¹³Megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt. ¹⁴Szaporítson meg titeket az Úr, titeket és fiaitokat! ¹⁵Áldjon meg titeket az Úr, aki az eget és a földet alkotta! ¹⁶Az egek az Úr egei, de a földet az embereknek adta. ¹⁷Nem a halottak dicsérik az Urat, nem azok, akik a csend honába tértek, Zsolt 6,6  ¹⁸hanem mi, mi áldjuk az Urat most és mindörökké. Dicsérjétek az Urat!