Ézsaiás próféta könyve

40 Örömhír a fogságban ¹Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek. Ézs 49,13;  Ézs 51,3;  Ézs 61,2;  Lk 2,25  ²Beszéljetek szívhez szólóan Jeruzsálemmel, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden vétkéért. Jer 16,18;  Hós 2,16;  Jel 1,5  ³Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át! Mt 3,3;  Mk 1,3;  Lk 1,76;  Jn 1,23  ⁴Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Ézs 49,11;  Lk 3,5  ⁵Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az Úr maga mondja ezt. Ézs 52,8.10.12;  Lk 3,6  ⁶Egy hang szól: Kiálts! Én megkérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Jób 14,1-2;  Zsolt 90,5-6.10;  Zsolt 103,15-16;  Zsolt 119,89;  Lk 21,33;  Jak 1,10-11;  1Pt 1,24-25  ⁷Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az Úr szele. – Bizony, csak fű a nép! ⁸Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad. Zsolt 119,89  ⁹Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel a Sionnak, harsány hangon kiálts, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek! Ézs 52,7-9  ¹⁰Az én Uram, az Úr jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott. Ézs 62,2.11;  Zak 9,9;  Mt 21,5;  Jel 22,12;  1Sám 30,20  ¹¹Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti. 4Móz 11,12;  Ézs 66,12;  Ez 34,11-16;  Jn 10,11 
   Nincs Istenhez fogható senki ¹²Ki mérte meg markával a tenger vizét, ki mérte meg arasszal az eget? Ki mérte meg vékával a föld porát, ki tette mérlegre a hegyeket, és mérlegserpenyőbe a halmokat? Jób 26,10;  Jób 38,5-38;  Péld 30,4  ¹³Ki irányította az Úr lelkét, ki volt tanácsadója, aki oktatta? Jób 11,7-9;  Jób 28,12-28;  Róm 11,34;  1Kor 2,16  ¹⁴Kivel tanácskozott, ki világosította fel őt? Ki tanította meg a helyes eljárásra, ki tanította tudományra, és ki oktatta értelmes cselekvésre? ¹⁵A népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben, annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn, a szigetek egy homokszemnek számítanak. ¹⁶A Libánon fája nem elég a tűzre, állata nem elég az égőáldozathoz. Zsolt 50,10-12  ¹⁷A népek mind semmik előtte, puszta semmiségnek tartja őket. Dán 4,32  ¹⁸Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek el képmását? 2Móz 15,11;  2Móz 20,4;  Zsolt 86,8;  Zsolt 89,7;  Ézs 46,5;  ApCsel 17,29  ¹⁹A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá. Ézs 41,6-7;  Ézs 46,6-7  ²⁰Aki szegény ahhoz, hogy ennyit adjon érte, nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot készítsen, amely nem inog. ²¹Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek a kezdetektől fogva, nem magyarázták el a föld alapozását? ²²Az, aki ott trónol a földkerekség fölött, ahonnan lakói csak sáskának látszanak, fátyolként terítette ki az eget, kifeszítette, mint egy lakósátrat. 4Móz 13,33;  Zsolt 104,2;  Zak 12,1  ²³Semmivé teszi a fejedelmeket, a föld bíráit megsemmisíti. Jób 12,17;  Ézs 19,11-15;  Ézs 29,14;  1Kor 1,19;  1Kor 2,6.14  ²⁴Alig ültették el, alig vetették el őket, alig vert gyökeret törzsük a földben, ő csak rájuk fúj, és kiszáradnak, elragadja őket, mint szélvész a pelyvát. ²⁵Kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze? – mondja a Szent. ²⁶Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Kivezeti seregüket szám szerint, mindnyájukat név szerint szólítja; olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mer hiányozni. 1Móz 1,16;  Jób 38,31-33;  Zsolt 147,4-5;  Ézs 48,13  ²⁷Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Zsolt 27,10;  Ézs 49,14-16  ²⁸Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Zsolt 24,1-2;  Zsolt 90,2  ²⁹Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. 1Sám 2,4;  Zsolt 68,10;  Mt 11,28  ³⁰Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. ³¹De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. 2Sám 1,23;  Zsolt 103,5