A zsidókhoz írt levél

9 Krisztus főpapi áldozata nagyobb az ószövetségi áldozatnál¹Az első szövetségnek is volt tehát istentiszteleti rendje és földi szent helye. ²Mert sátrat építettek, melynek első részében volt a gyertyatartó, az asztal és a szent kenyerek: azt nevezték szentélynek. 2Móz 26,1-30;  2Móz 25,23-40  ³A második kárpiton túl pedig volt egy sátor, amelyet szentek szentjének neveztek: 2Móz 26,31-33  ⁴ebben volt egy arany illatáldozati oltár és a szövetség ládája, minden oldalról arannyal borítva. A szövetségládában volt az aranyedény mannával tele és Áron kivirágzott vesszeje meg a szövetség táblái, 2Móz 30,1-6;  2Móz 25,10-16;  2Móz 16,33;  4Móz 17,23-25;  5Móz 10,3-5  ⁵fölötte pedig a dicsőség kerúbjai, amelyek beárnyékolták az engesztelés helyét. De ezekről most nem kell részletesen szólni. 2Móz 25,18-22  ⁶Miután ezeket így rendezték el: a sátor első részébe mindenkor bejárnak az istentiszteleti szolgálatot végző papok, 4Móz 18,2-6  ⁷a másodikba azonban csak évenként egyszer és egyedül a főpap mehet be azzal a vérrel, amelyet bemutat önmagáért és a nép tudatlanságból eredő vétkeiért. 3Móz 16,2-29  ⁸A Szentlélek ezzel azt jelenti ki, hogy amíg az első sátor fennáll, addig nem nyílik meg a szentélybe vezető út. ⁹Példázat ez nekünk a mostani időre, mert ott olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem tudják lelkiismeretében tökéletessé tenni azt, aki az áldozatot bemutatja. Kol 2,16-17  ¹⁰Ezek a külső rendelkezések, amelyek ételekre, italokra és különböző mosakodásokra vonatkoznak, csak az új rendelkezés idejéig kötelezők.
   ¹¹Krisztus pedig mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. ApCsel 7,48  ¹²Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. ¹³Mert ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, 3Móz 16,15-16;  4Móz 19,9;  4Móz 17,19  ¹⁴akkor Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek. Róm 6,13;  Gal 1,4;  Tit 2,14;  1Jn 1,7 
   ¹⁵Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét. Róm 3,25;  1Tim 2,5;  1Pt 3,18  ¹⁶Mert ahol végrendelet van, ott a végrendelkező halálának is be kell következnie; Gal 3,15-18  ¹⁷mert a végrendelet csak halál esetén érvényes; amíg a végrendelkező él, addig érvénytelen. ¹⁸Ezért van az, hogy az első szövetséget sem léptették életbe vér nélkül. ¹⁹Mert amikor Mózes a törvény szerint az egész népnek minden parancsolatot elmondott, vette a bikák és a bakok vérét vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal együtt, és meghintette a könyvet és utána az egész népet 2Móz 24,6-8  ²⁰e szavakkal: Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet Isten rendelt számotokra. ²¹Aztán hasonlóképpen meghintette vérrel a sátrat és az istentisztelet minden eszközét is. 3Móz 8,15  ²²A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. 3Móz 17,11  ²³Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal. ²⁴Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk. ²⁵Nem is azért ment be, hogy sokszor áldozza fel önmagát, ahogyan a főpap megy be évenként a szentélybe más vérével, ²⁶mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. ²⁷És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, ²⁸úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre. Ézs 53,12;  Mt 26,28;  Fil 3,20;  1Thessz 4,16-17