Mózes első könyve

22 Isten próbára teszi Ábrahám hitét¹Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és megszólította: Ábrahám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. Zsid 11,17  ²Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked! ³Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki.
   ⁴A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet messziről. ⁵Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok. ⁶Fogta tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt. ⁷Egyszer csak Izsák megszólította apját, Ábrahámot: Apám! Ő ezt felelte: Itt vagyok, fiam. Izsák megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van a bárány az áldozathoz? ⁸Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik bárányról az áldozathoz, fiam. Így mentek tovább ketten együtt.
   ⁹Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, elrendezte rajta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére. ¹⁰De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és megfogta a kést, hogy levágja a fiát, ¹¹kiáltott neki az Úr angyala az égből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok. ¹²Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet. Jak 2,21 
   ¹³Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. ¹⁴Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az Úr gondoskodik. Ma ezt mondják: Az Úr hegyén a gondviselés.
   ¹⁵Az Úr angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak az égből, ¹⁶és ezt mondta: Magamra esküszöm, így szól az Úr, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, Zsid 6,13  ¹⁷azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag, vagy mint a homokszemek a tengerparton. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját, 1Móz 12,2;  1Móz 15,5;  1Móz 16,10;  1Móz 24,60;  1Móz 26,3-4;  1Móz 32,13;  2Móz 32,13;  Zsid 6,13-14;  Zsid 11,12  ¹⁸és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe, mert hallgattál szavamra. 1Móz 12,3;  1Móz 18,18;  1Móz 26,4;  ApCsel 3,25;  Gal 3,8 
   ¹⁹Ezután Ábrahám visszatért szolgáihoz, elindultak, és együtt elmentek Beérsebába. Ábrahám továbbra is Beérsebában lakott.
   Náhór utódai²⁰Ezek után hírül adták Ábrahámnak: Milká is szült fiúkat öcsédnek, Náhórnak: 1Móz 11,29  ²¹Úcot, az elsőszülöttjét, Búzt, annak öccsét, és Kemúélt, Arám atyját, ²²továbbá Keszedet, Hazót és Pildást, Jidláfot és Betúélt. ²³Betúél nemzette Rebekát. Ezt a nyolcat szülte Milká Náhórnak, Ábrahám öccsének. 1Móz 24,15;  1Móz 25,20;  1Móz 28,2  ²⁴Másodfelesége, akinek Reúmá volt a neve, szintén szült neki: Tebahot, Gahamot, Tahast és Maakát.