7. ZSOLTÁR
7
*Imádság üldözés idején1Dávid panasza, amelyet az Úrnak énekelt Kúsinak, Jemini fiának beszéde miatt.
*2Uram, én Istenem, benned remélek!
Ments meg minden üldözőmtől
és szabadíts meg engem,
3hogy mint az oroszlán, ellenségem szét ne tépjen,
mert nincs, aki megmentene!
4Uram, én Istenem, ha olyasmit tettem,
ha gonoszság tapad a kezemhez,
5ha jóakarómmal rosszat cselekedtem,
ha az engem ok nélkül szorongatókat kisemmiztem,
6akkor az ellenség üldözzön és hadd érjen utol,
életemet tiporja földre,
dicsőségemet tapossa porba.
7Kelj föl, Uram, haragodban,
kelj föl ellenségeim bősz dühe ellen.
Kelj föl, Uram, én Istenem,
tégy ítéletet törvényed szerint!
8Gyűljön köréd a népek serege,
és foglald el fölöttük magas helyed:
9az Úr megítéli a népeket!
Ítélj meg, Uram, igazságom szerint,
és ártatlanságom szerint mondj ítéletet fölöttem!
10Szűnjék meg az istentelenek gonoszsága,
és erősítsd meg az igazat!
Szívek vesék vizsgálója, igazságos Isten!
11Segítségem az Úrtól jön,
aki megmenti az igaz szívűeket.
12Isten igazságos bíró,
erős ő, mindennap fellobban haragja.
13Nemde a gonosz ismét kivonta kardját,
íját kifeszítette és készen tartja?
14Elkészítette gyilkos fegyvereit,
nyilait tüzessé tette.
15Íme, ez igaztalanságot vajúdott:
fájdalmat fogant, és gonoszságot szült.
16Vermet ásott, és kimélyítette,
és beleesett a maga ásta gödörbe.
17Saját fejére hullik vissza bűne,
és gonoszsága visszaszáll önnön fejére.
18Magasztalom az Urat igazságosságáért,
és zsoltárral dicsérem a fölséges Úr nevét.