Káldi-Neovulgáta

János jelenései

11 A templom megmérése; a két próféta tanúsága1Akkor mérővesszőhöz hasonló nádszálat adtak nekem, és azt mondták: „Kelj föl, mérd meg Isten templomát, az oltárt és a benne imádkozókat! 2De a templomon kívül levő tornácot hagyd ki, és ne mérd meg, mert azt átadták azoknak a nemzeteknek, amelyek a szent várost negyvenkét hónapig taposni fogják. (Iz 63,18)  3Meg fogom hagyni két tanúmnak, hogy ezerkétszázhatvan napig jövendöljenek, szőrzsákba öltözve.” 4Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amelyek a föld Ura előtt állnak. (Zak 4,3.11-14)  5Ha valaki ártani akar nekik, tűz tör elő a szájukból, és megemészti ellenségeiket. Ha valaki bántani akarja őket, akkor azt meg kell ölni. 6Ezeknek hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy ne essen az eső (1Kir 17,1)  prófétálásuk napjaiban, és hatalmuk van a vizek fölött, hogy vérré változtassák azokat, (Kiv 7,17)  és mindenféle csapással sújtsák a földet, ahányszor csak akarják. (1Sám 4,8)  7Amikor befejezik tanúságtételüket, a mélységből fölszálló fenevad háborút indít ellenük, legyőzi (Dán 7,3.7.21)  és megöli őket. 8A holttestük annak a nagy városnak az utcáján fog heverni, amelyet szellemi értelemben Szodomának és Egyiptomnak hívnak, és ahol Urukat is megfeszítették. 9A törzsekből, népekből, nyelvekből és nemzetekből sokan fogják látni holttestüket három és fél napon keresztül, és holttestüket nem engedik sírba tenni. 10A föld lakói pedig örvendezni fognak felettük, és vigadni fognak. Ajándékokat küldenek egymásnak, mert ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak.
   11De három és fél nap múlva Istentől az élet lelke szállt beléjük. (Ez 37,10)  Lábukra álltak, és nagy félelem fogta el azokat, akik látták őket. (Ter 15,12) 
12Ekkor egy hatalmas hangot hallottak az égből, amely azt mondta nekik: „Szálljatok fel ide!” (Kiv 19,24)  Erre fölszálltak az égbe a felhőben, ellenségeik pedig látták őket. (2Kir 2,11)  13Abban az órában nagy földrengés támadt, és a város tizedrésze összeomlott. (Ez 38,19-20)  A földrengésben név szerint hétezer ember vesztette életét. A többiek megrettentek, és dicsőítették az ég Istenét.
   14A második jaj elmúlt, de íme, csakhamar eljön a harmadik jaj!

   A hetedik harsona15A hetedik angyal megfújta a harsonát, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: „A mi Urunké és az ő Krisztusáé lett ennek a világnak az uralma, és uralkodni fog örökkön örökké!”

   16Ekkor a huszonnégy vén, aki Isten előtt ült székein, arcra borult, és imádta Istent, mondván:


17„Hálát adunk neked,
mindenható Úristen,
aki vagy, és aki voltál,
mert átvetted nagy hatalmadat és uralkodsz. (Zsolt 99,1) 
18A nemzetek ugyan haragudtak,
de eljött a te haragod, (Zsolt 2,5) 
és az idő, hogy a halottakat megítéljék,
és megadják a jutalmat szolgáidnak,
a prófétáknak és a szenteknek,
és azoknak, akik nevedet félik,
a kicsinyeknek és a nagyoknak, (Zsolt 115,13) 
és hogy kiirtsák azokat,
akik megrontották a földet.”

   19Ekkor megnyílt Isten temploma az égben, és láthatóvá lett a szövetség ládája az ő templomában; (1Kir 8,6)  villámlás, zúgás, földrengés és nagy jégeső támadt. (Kiv 19,16G;  9,24)