A Zsoltárok könyve

9. ZSOLTÁR 9 *Isten, a szegények és szorongatottak megmentője¹A karvezetőnek: a „Fiú halálára” dallama szerint. Dávid zsoltára.
²ALEFUram, teljes szívemből dicsérlek,
hirdetem minden csodatettedet.
³Örvendezem és ujjongok benned,
zsoltárral dicsőítem, ó Fölséges, nevedet!
⁴BÉTMert ellenségeim meghátráltak,
színed előtt meginogtak és elpusztultak.
⁵Mert fölkaroltad peremet és ügyemet,
aki trónodra ültél mint igazságos bíró.
*⁶GÍMELMegfenyítetted a nemzeteket,
elpusztítottad az istentelent,
nevüket eltörölted mindörökre.
⁷Ellenségeim elfogytak, eltűntek,
romba döntötted városaikat,
velük együtt tűnt el emlékük is.
⁸HÉÍme, az Úr mindörökké ül a trónján,
ítéletre készen tartja trónusát.
⁹Megítéli igazsággal a földkerekséget,
méltányosan ítéli meg a népeket.
¹⁰VAUAz Úr lesz az elnyomott menedéke,
szorongatásai között alkalmas időben segítője.
¹¹Benned bíznak, akik megismerték neved,
mert a téged keresőket nem hagyod el, Uram.
¹²ZAJINZsoltárt zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik,
tetteit hirdessétek a nemzetek között!
¹³Mert megemlékezett róluk, aki számonkéri a vért,
nem feledte el a szegények szavát.
¹⁴HÉTKönyörülj rajtam, Uram,
nézd, szorongatnak ellenségeim!
De te fölemelsz a halál kapuiból engem,
¹⁵hogy hirdessem minden dicső tettedet!
Sion leányának kapuiban
ujjongjak szabadításodon.
¹⁶TÉTA nemzetek beestek a maguk ásta verembe,
a tőrben, amelyet elrejtettek,
saját lábuk akadt meg.
¹⁷Megnyilatkozott az Úr, ítéletet tartott,
saját keze művein akadt fenn a gonosz.
¹⁸JÓDAz alvilágba térnek a vétkesek,
minden nemzet,
amely megfeledkezett Istenről.
¹⁹KÁFMert nem feledkeznek meg a szegényről örökre,
nem vész el végleg a szegények reménye.
²⁰Kelj fel, Uram! Az ember ne hatalmaskodjon,
kerüljenek ítéltre színed előtt nemzetek!
²¹Bocsáss rájuk, Uram, rettegést,
hadd tudják meg a nemzetek, hogy csak emberek!