Evangélium Lukács szerint

Jelek és mondások: 7,1-9,50 7 *A kafarnaumi százados¹Miután ezeket a beszédeket a nép hallatára mind befejezte, bement Kafarnaumba. ²Egy százados egyik szolgája pedig, aki számára nagyon kedves volt, halálos betegen feküdt. ³Mivel hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg a szolgáját. ⁴Azok pedig, amikor odaértek Jézushoz, nagyon kérlelték: „Méltó arra, hogy megtedd ezt neki, ⁵mert szereti nemzetünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.” ⁶Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze volt a háztól, a százados elküldte hozzá barátait ezekkel a szavakkal: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. ⁷Éppen ezért nem is tartottam magamat méltónak, hogy hozzád menjek. Csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám. ⁸Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, s katonák vannak alattam. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj«, elmegy; vagy a másiknak: »Gyere«, odajön; és a szolgámnak: »Tedd ezt«, megteszi.” ⁹Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt követő sokasághoz: „Mondom nektek: még Izraelben sem találtam ekkora hitet!” ¹⁰A küldöttek pedig, amikor hazatértek, egészségben találták a szolgát.
   A naimi ifjú feltámasztása¹¹Történt pedig, hogy ezután egy Naim nevű városba ment. Vele mentek a tanítványai és nagy népsokaság. ¹²Amikor a város kapujához közeledett, íme, halottat vittek ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. A városból nagy sokaság kísérte. ¹³Amikor meglátta őt az Úr, megesett rajta a szíve, és ezt mondta neki: „Ne sírj!” ¹⁴Majd odament, és megérintette a hordágyat. Erre azok, akik vitték, megálltak. Ezt mondta: „Ifjú, mondom neked: kelj föl!” ¹⁵A halott felült és beszélni kezdett. Ekkor átadta őt anyjának. (1Kir 17,23)  ¹⁶Mindnyájukat elfogta a félelem, és így dicsőítették Istent: „Nagy próféta támadt közöttünk!” „Isten meglátogatta az ő népét!”. ¹⁷Az eset híre elterjedt egész Júdeában és mindenütt a környéken.
   *Keresztelő János kérdése¹⁸Mindezeket hírül vitték Jánosnak a tanítványai. ¹⁹János erre magához hívott tanítványai közül kettőt, és elküldte őket Jézushoz, hogy kérdezzék meg: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” ²⁰Amikor ezek a férfiak odaérkeztek hozzá, így szóltak: „Keresztelő János küldött minket hozzád, hogy kérdezzünk meg: »Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?«” ²¹Éppen abban az órában sok embert megszabadított betegségétől, szenvedésétől és a gonosz lelkektől, és sok vaknak visszaadta a szeme világát. ²²Ezt felelte nekik: „Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek hirdetik az evangéliumot. (Iz 26,19;  29,18;  35,5-6;  61,1)  ²³Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”
   *Jézus Keresztelő Jánosról²⁴Miután János követei elmentek, elkezdett Jánosról beszélni a tömegnek: „Miért mentetek ki a pusztába, mit akartatok látni? Széltől lengetett nádat? ²⁵Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik drága ruhában és kényelemben élnek, a királyi palotákban vannak. ²⁶Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Prófétát? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat. ²⁷Ő az, akiről írva van:

»Íme, elküldöm angyalomat színed előtt,
aki elkészíti előtted utadat.« (Kiv 23,20;  Mal 3,1) 

   ²⁸Mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nincs nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb Isten országában, az is nagyobb nála. ²⁹Az egész sokaság, amely őt hallotta, s a vámosok is, igaznak vallották Istent azzal, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével. ³⁰De a farizeusok és a törvénytudók meghiúsították Isten szándékát önmagukban, és nem vették fel az ő keresztségét.
   ³¹Ugyan kihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? Kihez hasonlók ők? ³²Hasonlók a piacon üldögélő gyermekekhez, akik így kiáltoznak egymásnak:

»Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok,
siratót énekeltünk, de nem sírtatok!«

   ³³Mert eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik és bort nem iszik, és azt mondjátok: »Ördöge van!« ³⁴Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondjátok: »Íme, a falánk és borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!« ³⁵De a bölcsességet igazolja annak minden fia.”
   *Jézus és a bűnös asszony³⁶Egy farizeus meghívta, hogy egyen nála. Bement a farizeus házába és asztalhoz telepedett. ³⁷És íme, egy bűnös asszony a városból, amint megtudta, hogy a farizeus házában étkezik, kenetet hozott egy alabástrom edényben. ³⁸Megállt hátul a lábainál, sírva fakadt, és elkezdte könnyeivel öntözni a lábait. Majd megtörölte hajával, csókolgatta a lábait, és megkente a kenettel.
   ³⁹Amikor a farizeus, aki meghívta, látta ezt, így szólt magában: „Ha ez próféta volna, bizonyára tudná, kicsoda és miféle asszony ez, aki őt érinti, hogy bűnös.” ⁴⁰Jézus ezt válaszolta neki: „Simon! Mondanék neked valamit.” Az így szólt: „Mester, szólj!” ⁴¹„Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. ⁴²Mivel nem volt miből megadniuk, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt közülük jobban szeretni?” ⁴³Simon ezt felelte: „Úgy vélem, az, akinek többet engedett el.” Ő pedig ezt mondta neki: „Helyesen ítéltél.” ⁴⁴Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: „Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet lábaimra. Ez a könnyeivel öntözte lábaimat, és a hajával törölte meg. ⁴⁵Csókot sem adtál nekem, ez meg, amióta bejöttem, nem szűnt meg csókolgatni lábaimat. ⁴⁶Olajjal nem kented meg fejemet; ez meg kenettel kente meg a lábaimat. ⁴⁷Azért mondom neked: Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret.” ⁴⁸Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid.” ⁴⁹Erre az asztaltársak ezt kezdték mondogatni magukban: „Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?” ⁵⁰Ő pedig így szólt az asszonyhoz: „A hited megmentett téged; menj békével.”