Káldi-Neovulgáta
A Bölcsesség könyve
A Krisztus előtti utolsó évszázadokban a zsidó hitet kívülről és belülről is veszélyek fenyegetik. A zsidóságnak a hellenista világvallással szembesülve meg kell találnia saját hitének új indoklásait és új megfogalmazásait, mégpedig nem csak Palesztinában (amiről a Makkabeusok első könyvéhez írt bevezetőnkben fogunk szólni). A szórványban élő sok zsidó is döntés elé kerül: egyrészt alkalmazkodniuk kell az idegen környezethez és annak szokásaihoz, másrészt saját hagyományaikat meg kell őrizniük, azokat új módon kell megérteniük és meg kell védeniük. Nem kevés azok száma, akik összeroskadnak a kettős nyomás alatt, és feladják hitüket. A Bölcsesség könyve (a görög szöveg szerint „Salamon bölcsessége”) a legkésőbb írt ószövetségi könyv; kb. a Kr. e. 1. század közepén készült Egyiptomban, valószínűleg Alexandriában, a Római Birodalom második legnagyobb városában. Ebben a hatalmas városban népes zsidó közösség élt; a hagyomány szerint itt készült az Ószövetség görög fordítása, a Septuaginta (a fordítás kezdetei Kr. e. 250 tájára nyúlnak vissza). Ezt a szöveget ismeri és használja az a zsidó tanítómester, akinek a Bölcsesség könyvét köszönhetjük. A szerző az emberek különböző csoportjait szólítja meg: Szól azokhoz a zsidókhoz, akik a görögök kulturális életének és filozófiai elméleteinek hatására feladják atyáik hitét. Meg akarja győzni őket arról, hogy a zsidó hit kiállja az összehasonlítást a hellenista világnézettel. Ki lehet fejezni ugyanazokkal a fogalmakkal, meg lehet vitatni ugyanazokkal az érvekkel. Egyetlen zsidónak sem kell a hite miatt kisebbségi érzéssel visszahúzódnia. Emellett azokhoz a fiatal polgártársaihoz is fordul, akik a hellenista közegben boldogulni szeretnének. Megmutatja nekik, milyen érvekkel tudják a hitüket korszerű módon megvédeni, milyen összefüggések vannak hagyományos hitük és a között a társadalom között, amelyben élnek. Szól a bátortalanokhoz is, akik kitartanak ugyan a hitükben, de szenvednek környezetük megvetésétől, gúnyolódásától és üldözésétől. Végül meggyőző szavakkal fordul a görögökhöz, hogy bebizonyítsa, mennyire megalapozott az egy, élő Istenben való hit. A Bölcsesség könyvének szerzője igyekszik a zsidó alapelveket görög fogalmakkal kifejezni és azok igazságát bizonyítani azzal az érveléssel, amely az akkori Egyiptomban ismert és elterjedt volt. Nem mondja el a népnek Istenével megélt és megtapasztalt egész történetét. Olvasóinál feltételezi az üdvtörténet eseményeinek ismeretét – az akkori zsidó magyarázatukkal együtt –, s csak hivatkozik ezek közül számos példára. A görögök számára a bölcsesség eszköz és út ahhoz, hogy tudásra és istenismeretre jussanak. Könyvünk szerint azonban a bölcsesség kinyilatkoztatás, minden tudás és ismeret forrása, mely felfedi az ember előtt Isten akaratát és terveit. A Bölcsesség könyve az életre vonatkozó általános tanítással kezdődik (1,1-6,21): Az ember, aki testből és lélekből álló lény (a görög felfogás szerint), halhatatlanságra rendeltetett. Az igaz ember élete nem ér véget a testi halállal, hanem az Istennél folytatódó életbe torkollik. Ha ezt valaki felismerte, akkor világos számára, hogy az embernek keresnie kell a bölcsességet, rá kell bíznia magát és hagyni, hogy vezesse. Aki követi a bölcsességet, az megtanulja, hogy nem csak az „evilág” számít, és az életet a maga egészében megérti; képes elviselni és elfogadni az egyébként értelmetlennek látszó életsorsokat (korai halált, gyermektelenséget). Azok az emberek, akik elvetik az örök életben való hitet, sőt, a vallásos embereket hitük miatt nevetség tárgyává teszik és üldözik, saját magukat ítélik halálra. A végítéleten meg kell tapasztalniuk annak az igazságnak a valóságát, amit tagadnak. A könyv második része (6,22-8,18) a bölcsesség lényegét és működését írja le: a világban úgy van jelen, mint elrendező és vezető, tanít az erényre, segítőtársa az embernek. A harmadik, befejező részben (8,19-19,22) a zsidó tanítómester példákon mutatja be, hogyan működik a világban a bölcsesség. Minthogy ő maga Egyiptomban él, természetes számára, hogy elveit az izraeli történelemnek azon korszaka alapján bizonyítja, amelynek az egyiptomiak is részesei voltak. Akkor, amikor Isten kiszabadította népét az egyiptomi szolgaságból, nem csak az izraeliták, hanem az egyiptomiak is megtapasztalták Izrael Istenének hatalmát és hűségét. Ez az Isten a történelem ura, s az is marad. A Bölcsesség könyve tanúsítja, hogy a zsidók miként őrizték meg és aktualizálták hitüket az újszövetségi korba való átmenet idején. Ez a görögül írt könyv hiányzik a zsidóság (és ugyanígy a reformált egyházak) szent könyveinek kánonjából.