Számok könyve

21 *A rézkígyó; harcok útközben¹Amikor ezt Árád kánaáni király, aki a Délvidéken lakott, meghallotta, azt tudniillik, hogy Izrael idejött a kémek útvonalán, hadat indított ellene, győzött és zsákmányt szerzett tőle. ²Ám Izrael fogadalmat tett az Úrnak, s azt mondta: „Ha kezembe adod ezt a népet, eltörlöm városaikat.” ³Az Úr meg is hallgatta Izrael könyörgését, s a kezébe adta a kánaániakat, s ő megölte őket, feldúlta városaikat, a helyet pedig elnevezte Hormának, azaz Átoknak.
   *⁴Aztán elindultak a Hór hegyétől a Vörös-tenger felé vivő úton, hogy megkerüljék Edom földjét. A nép azonban unni kezdte az utat meg a fáradságot ⁵és Isten és Mózes ellen lázadt: „Miért hoztál ki minket Egyiptomból, hogy meghaljunk a pusztában? Nincsen kenyér, nincsen víz, undorodik már a lelkünk ettől a felette sovány eledeltől.”
   ⁶Rábocsátotta ezért az Úr a népre a tüzes kígyókat, s azok sokakat halálra martak közülük. Erre ⁷elmentek Mózeshez, és azt mondták: „Vétkeztünk, mert az Úr ellen és te ellened szóltunk; könyörögj, hogy vegye le rólunk ezeket a kígyókat!” Könyörgött is Mózes a népért, ⁸mire az Úr így szólt hozzá: „Készíts egy rézkígyót, és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az életben marad.” ⁹Csinált tehát Mózes egy rézkígyót és kitette jelül: a megmartak, ha feltekintettek rá, meggyógyultak.
   *¹⁰Aztán elindultak Izrael fiai, és Obótban ütöttek tábort. ¹¹Majd elvonultak onnan, és Jeábarimban ütötték fel sátraikat, abban a pusztában, amely kelet felől néz Moábra. ¹²Aztán felkerekedtek onnan is, és a Szered patakhoz jutottak. ¹³Miután azt elhagyták, az Arnonnal szemben ütöttek tábort. Ez a pusztában van és az amoriták területéről jön ki. Az Arnon a határa ugyanis Moábnak, az választja el a moabitákat és az amoritákat. *¹⁴Ezért mondja az Úr harcainak könyve:

„Amint a Vörös-tengerrel cselekedett,
Úgy cselekszik Arnon patakjaival is.
¹⁵Lehajlottak a patakok szirtjei,
Hogy megpihenhessenek Árnál
És letelepedhessenek a moabiták határánál.”

   *¹⁶Onnan feltűnt az a kút, amelyről azt mondta az Úr Mózesnek: „Gyűjtsd egybe a népet, s vizet adok neki.” ¹⁷Akkor énekelte Izrael ezt az éneket:

„Jöjj fel, kút! Énekeljetek neki!
¹⁸Kút, amelyet fejedelmek ástak,
a nép vezérei vájtak
törvénypálcával és botjukkal.”
A pusztából Mattánába,

   ¹⁹Mattánából Nahálielbe, Nahálielből Bámótba, ²⁰Bámótból abba a völgybe mentek, amely Moáb mezején, a sivatagra néző Fászga tetején van.
   *²¹Szihonhoz, az amoriták királyához pedig követeket küldött Izrael, üzenvén: ²²„Kérlek, hadd vonulhassak át földeden. Szántókra és szőlőkre nem térünk, vizet a kutakból nem iszunk, az országúton megyünk, míg át nem vonulunk területeden.” ²³Ám ő nem akarta megengedni, hogy Izrael átvonulhasson területén, sőt egybegyűjtötte seregét, s kivonult ellene a pusztába, s amikor eljutott Jászába, harcba szállt Izraellel. ²⁴Ez azonban megverte őt a kard élével, s elfoglalta földjét az Arnontól a Jabbokig, Ammon fiaiig, mert az ammoniták határát erős őrség tartotta.
   ²⁵Valamennyi városát elvette tehát Izrael, s megtelepedett az amoriták városaiban, Hesebonban és leányvárosaiban. ²⁶Hesebon városa ugyanis Szihoné, az amoriták királyáé volt, mert ő harcra kelt Moáb királyával, s elvette tőle az egész földet, amely uralma alatt volt, egészen az Arnonig. ²⁷Azért mondják a példabeszédben:

„Gyertek Hesebonba
Építeni, s erősítni Szihon városát.
²⁸Tűz csapott ki Hesebonból,
Láng Szihonnak városából
S megemésztette a moabita Árt
S Arnon magaslatainak lakóit.
*²⁹Jaj neked Moáb!
Elvesztél Kámos népe,
Mert ő futni hagyta fiait,
Az amoriták királyának, Szihonnak
Fogságába juttatta lányait.
³⁰Elpusztult a birodalmuk Hesebontól Dibonig,
Kimerülve értek csak el Nóféig és Medebáig.”

   ³¹Így telepedett meg Izrael az amoriták földjén. ³²Ekkor Mózes elküldött, hogy kémleljék ki Jázert, mire elfoglalták leányvárosait, s meghódították lakosait.
   *³³Aztán megfordultak és felmentek a Básán felé vivő úton. Ám Og, Básán királya kivonult ellenük egész népével együtt, hogy harcra keljen velük Edráiban. ³⁴Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: „Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt és egész népét meg földjét, s úgy elbánsz vele, mint ahogy elbántál Szihonnal, az amoritáknak azzal a királyával, aki Hesebonban lakott.” ³⁵Megverték tehát őt is a fiaival együtt, s az egész népét az utolsó szálig, a földjét pedig elfoglalták.