Káldi-Neovulgáta

Judit könyve

Judit könyve azok közé a tanító elbeszélések közé tartozik, amelyek útján az ószövetségi tanítók és bölcsek példa-történetekkel szemléltetve adnak tovább általános érvényű tapasztalatokat (ld. a Tóbiás könyvéhez írt bevezetőt). Tóbiás könyve egy család történetét mondja el; arra szólítja fel olvasóit, hogy ismerjék fel és vigyék át a gyakorlatba az élet és a vallásosság hagyományos formáit. Az a tanítás, amit Judit könyve akar közölni, hasonló ehhez: a könyv célja a zsidó öntudat és a nemzeti tudat erősítése. A tapasztalat azt mutatja, hogy Isten népét ebben a világban Istennel szembenálló hatalmak fenyegetik. Judit könyve azonban nemcsak azt írja le, hogy a történelemben hogyan dől el ez a harc Isten uralma és Isten ellenségei között, hanem azt is bemutatja, hogy ebben a harcban milyen szerepe van a hitnek. A könyv első része világméretű konfliktust tár elénk; mintegy összesűríti különböző korok neveit és helyszíneit. Isten ellensége – aki Nebukadnezár babiloni király nevén szerepel – gőgjében felfuvalkodik. A világ ura akar lenni. Győzelmes hadjáratának végső célja Jeruzsálem, Isten királyi városa. Ott akarja felállítani saját trónusát, ahol a zsidók az igaz Istent szolgálják. Maga Nebukadnezár a háttérben marad. Hadvezérét, Holofernészt küldi a csatába; ha ő vereséget szenved, Nebukadnezár akkor is legyőzetlen marad. Holofernész legyőzi a népeket, és Izrael északi határáig nyomul előre. Az Isten népével való döntő csata kimenetele fogja eldönteni, hogy jogos-e ez az önkényes hatalmi igény. Betúlia városa a döntő harc helyszíne. Egy világhatalom ostromol egy kis zsidó várost. Lakói kishitűek, kételkednek. Judit, egy címek és jogok nélküli, de erős hitű özvegy magához ragadja a kezdeményezést. meggyőzi és eddigi elhatározásaik megváltoztatására bírja rá a város elöljáróit. Megöli az ellenség hadvezérét. Isten általa s az ő hite miatt menti meg népét. Ezért magasztalják Juditot. Cselekedete hasonló azokhoz a tettekhez, amelyeket a Bírák könyve mond el Izrael korai korszakának hőseiről. Judit könyvét valószínűleg a Kr. előtti 2. és 1. század fordulója körül írták Palesztinában. Görög nyelven maradt az utókorra, ezért egyike azoknak a könyveknek, amelyeket a zsidók – és a reformáció egyházai – nem vettek be a szent könyvek kánonjába. Kumránban egyetlen töredéket sem találtak Judit könyvéből.