Izajás könyve

52 Sion szabadulása¹Ébredj, ébredj,
öltsd fel erődet, Sion!
Öltsd fel díszes ruháidat,
Jeruzsálem, te szent város!
Mert többé nem jár benned
körülmetéletlen és tisztátalan.
²Rázd le magadról a port, kelj fel,
te fogoly, Jeruzsálem!
Oldd le nyakad bilincseit,
Sion fogoly leánya!

   *³Mert így szól az Úr: „Ingyen adtalak el titeket, és nem pénzen váltalak meg.” ⁴Mert így szól az Úristen: „Először Egyiptomba ment le népem, hogy jövevény legyen ott, és Asszíria ok nélkül sanyargatta őt. ⁵De most mit tegyek itt – mondja az Úr –, hiszen ingyen vitték el népemet? Akik uralkodnak rajta, ordítoznak – mondja az Úr –, és szüntelenül, egész nap nevemet gyalázzák. ⁶Ezért megismeri majd népem nevemet azon a napon, hogy én vagyok, aki így szóltam: »Íme, itt vagyok!«”

⁷Milyen szép a hegyeken
annak lába, aki örömhírt hoz,
aki békét hirdet, aki jó és örvendetes hírt hoz,
aki szabadulást hirdet;
aki azt mondja Sionnak:
„Királyként uralkodik Istened!”
⁸Hallgasd! Őreid felemelték hangjukat,
együtt ujjonganak,
mert szemtől szemben látják,
amikor visszatér az Úr a Sionra.
⁹Örvendjetek, ujjongjatok együtt,
Jeruzsálem romjai!
Mert megvigasztalta népét az Úr,
megváltotta Jeruzsálemet.
*¹⁰Felfedte szent karját az Úr,
minden nemzet szeme láttára;
és meglátja a föld minden határa
Istenünk szabadítását.
¹¹Távozzatok, távozzatok, jöjjetek ki onnan,
tisztátalant ne érintsetek!
Jöjjetek ki közepéből, tisztuljatok meg,
akik az Úr edényeit hordozzátok!
¹²Hiszen nem kell sietve kijönnötök,
sem futva mennetek,
mert az Úr megy előttetek,
és Izrael Istene zárja sorotokat.
*Negyedik ének az Úr szolgájáról: 52,13-53,12¹³Íme, az én szolgám diadalmaskodik,
magasra emelkedik, magasztos és igen fenséges lesz.
¹⁴Amint sokan megborzadtak tőle,
hiszen olyan dicstelennek látszott, alig volt emberi a külseje,
és alakja nem volt hasonló az emberek fiaihoz,
¹⁵úgy fog ámulatba ejteni sok nemzetet,
és királyok némulnak el előtte.
Mert olyat látnak, amiről nem beszéltek nekik,
és olyan dolgoknak lesznek tanúi, amiről addig nem hallottak.