Káldi-Neovulgáta

Eszter könyve

Eszter könyve egyike az öt ünnepi tekercsnek (ld. a Rút könyvéhez írt bevezetőnket); megmagyarázza a vidám hangulatú purim ünnep keletkezését; ezen az ünnepen a zsidó istentiszteleten Eszter könyvét olvassák fel. Az ünnepet Mózes könyvei nem említik, eredete mégis Istenre vezethető vissza: a könyv ezt kívánja bemutatni. Kr. e. 300 után keletkezett. Bemutatja, hogyan él a zsidó közösség idegen uralom alatt, hogyan bonyolódik bele kisebb-nagyobb hatalmi küzdelmekbe; mint nyomják el alávetett kisebbségként azok, akik a törvényeket kibocsátják, és ez a nép mégis hogyan találja meg annak a módját, hogy hagyományaihoz hű maradjon, hogy ne csak túlélje a megpróbáltatásokat, hanem érvényesüljön is, a hatalmon lévők jóindulatát megnyerve befolyáshoz jusson az állami életben is. Eszter könyve egy zsidó leányról szól, aki királyné lesz és helyzetét felhasználja saját népe érdekében. A történet szól egy zsidó férfiről is, aki az idegen király udvarában bizalmi álláshoz jut, és a király szándékait befolyásolni tudja. Végül szó van a könyvben egy hatalmas királyról, aki a zsidó nép barátjává és pártfogójává lesz, pedig korábban harcolt ellenük és ki akarta őket irtani. Az elbeszélésben a történelmi eseményekre és nevekre való emlékezés meseszerű vonásokkal keveredik. Félreértenénk a lényegét ennek a novellának, leszűkítenénk a mondanivalóját, ha a valódi történelemben próbálnánk minden itt szereplő eseményt elhelyezni. A könyv szövegének kissé bonyolult története van. A rövidebb héber szöveg Eszter történetét úgy mondja el, mint a purim ünnep eredetét; ez az ünnep valójában mindazoknak a nemzeti ünnepe, akik büszkék arra és örülnek annak, hogy Isten népéhez tartoznak. Érthető, hogy az írástudók ezt a könyvet, amely Istent kifejezetten meg sem említi, csak bizonyos vonakodás után vették be a Biblia könyveinek sorába. A görög szöveg az elbeszélés hosszabb változatát őrzi. Van benne néhány imádság és más olyan rész is, amely még érdekfeszítőbbé teszi a történetet. Ez a változat ugyanakkor a vallási hátteret is szem előtt tartja, és Istenről is szót ejt. A latin fordításban (Vulgata) a görög szövegnek ezek a többletei egybegyűjtve, függelékként szerepeltek. A fentiekből következik, hogy a könyv különböző kiadásaiban (fordításaiban) a versek és fejezetek számozása is eltérő. Fordításunk a görög szöveget követi, s azokat a verseket, amelyek a héber szövegből hiányoznak, betűkkel jelöli. A reformáció egyházainak bibliafordításai csak a héber szöveg fordítását tartalmazzák.