Káldi-Neovulgáta

Ámosz könyve

Ld. a próféták könyveihez írt bevezetést is. Ámosz a Betlehemtől délre fekvő Tekoából származik és II. Jeroboám idejében (Kr. e. 782-747) az északi országban, Izraelben működik, mint próféta. Ő Jahve első olyan prófétája, akinek a szavai egy bibliai könyvben ránk maradtak, ő az első „író-próféta”. Isten Júdából Izraelbe küldi Ámoszt. Szamariában és Bételben kell fellépnie az emberek számára nem túl kellemes üzenetével. Szemben Izajás és Jeremiás korával, Ámosz idejében nincs „külső ellenség”, amely miatt Izrael népének állást kellene foglalnia, döntenie Isten üzenetének elfogadása mellett vagy ellen. A próféta belső, vallási kritikájának nincs semmilyen külpolitikai indítéka; nincs olyan nagyhatalom, amely közvetlenül fenyegetné Izrael függetlenségét. Igaz, a figyelmes szem már észrevehette volna az erősödő Asszíria fenyegetését. Izrael jólétben él, a kereskedelem virágzik, a külpolitikai kapcsolatok szilárdaknak látszanak, az államigazgatás jól működik, és a vallás tekintetében sincs igazán ok a panaszra. Bételben és Dánban, a két országos hatáskörű szentélyben a király által elismert és általa rendelt papság működik; a vallási törvényeket mindenki kötelezőnek tartja, az ünnepeket megülik; Isten pedig megkap minden áldozati adományt és tiszteletet, ami őt megilleti. S ekkor jön Ámosz, és Isten nevében azt hirdeti, hogy Izraelben ez a viruló fejlődés rossz irányba halad, hogy ez a haladás, amire talán büszkék is, valójában visszafejlődés, valójában veszélybe sodorja a népet. Hogy ezt a bírálatot megértsük, közelebbről is szemügyre kell vennünk Izrael belső fejlődését. Ebben a helyzetben Ámosz álláspontja egyértelmű. Harcol minden olyan társadalmi, szociális és vallási rend vagy rendelkezés ellen, amely embereket kiszolgáltatottá tesz, a mások hatalma alá kényszerít, a „rendeletek” szolgáivá aláz. Harcol az Isten által szavatolt emberi jogokért. Küzd azért, hogy fennmaradhasson Isten és az emberi személy közvetlen kapcsolata. Meg akarja védeni ezt a kapcsolatot a gyámkodástól, a szentély és a papság irányításától; vagyis védelmezi mind Isten, mind az ember szabadságát, hogy lehetővé tegye közvetlen és zavartalan találkozásukat. A próféta üzenete és hangvétele szinte nincs is összhangban a kor békés hangulatával, hiszen ő fenyeget és ítéletet hirdet, Isten tisztító közbejöttét ígéri. A prófétai üzenet teljesülését abban a katasztrófában ismerhetjük fel, amely mintegy negyven évvel később (Kr. e. 722-ben) az asszír hódítással tört az országra. Ámosz próféta szavai nem vesztek el az északi országgal együtt. Valahogyan átjutottak a határon, délre. A júdai papok és tanítómesterek felismerik bennük Isten szavát, amely érvényes marad máskor és máshol is, az eredeti, konkrét helyzettől függetlenül. Így „Ámosz próféta könyvét” tulajdonképpen Jeruzsálemben írják meg (ld. Ozeás könyvéhez írt bevezetőnket is). Ebben a könyvben főként prófétai szózatokat és látomás-leírásokat olvashatunk, ezenkívül egy elbeszélő szövegrészt magáról a prófétáról. Az a konkrét helyzet, amelyben Ámosz szavai elhangzottak, nincs benne leírva; ezt csupán következtetés útján tárhatjuk fel. A könyvben későbbi magyarázatokat és kiegészítéseket is felfedezhetünk, amelyek Ámosz tanítványaitól és júdai szerkesztőktől származhatnak. Ezek a kiegészítések nem változtatták meg a próféta tanítását; a könyv olyan üzenetet hordoz, amely mindig időszerű.