Királyok második könyve

3 *Jórám Izrael királya¹Jórám, Ácháb fia, Jozafátnak, Júda királyának tizennyolcadik esztendejében lett Izrael királya Szamariában, s tizenkét esztendeig uralkodott. ²Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, de nem annyira, mint apja és anyja: eltávolíttatta ugyanis Baál szobrait, amelyeket apja készíttetett. ³Mindazonáltal ragaszkodott Jeroboámnak, Nábát fiának vétkeihez, aki vétekre vitte Izraelt, s azoktól el nem távozott.
   *⁴Mésa, Moáb királya, sok barmot tenyésztett és százezer báránnyal meg százezer gyapjas kossal adózott Izrael királyának. ⁵Amikor azonban Ácháb meghalt, megszegte a szövetséget, amelyet Izrael királyával tartott. ⁶Ezért Jórám király kivonult ebben az időben Szamariából, s felsorakoztatta egész Izraelt. ⁷Aztán elküldött Jozafáthoz, Júda királyához, ezzel az üzenettel: „Moáb királya elszakadt tőlem, gyere velem hadba ellene.” Ő azt felelte: „Felmegyek; aki az enyém, az a tied, az én népem a te néped, s az én lovaim a te lovaid.” ⁸Majd kérdezte: „Melyik úton vonuljunk fel?” Ő azt felelte: „Edom pusztáján keresztül.”
   ⁹Elindult tehát Izrael királya, Júda királya és Edom királya, s hét napot haladtak kerülő útjukon, de nem volt víz sem a sereg, sem a velük menő jószág számára. ¹⁰Azt mondta ekkor Izrael királya: „Jaj, jaj, jaj, egybegyűjtött az Úr minket, három királyt, hogy Moáb kezébe adjon.” ¹¹Azt mondta erre Jozafát: „Van-e itt prófétája az Úrnak, hogy könyöröghessünk általa az Úrhoz?” Erre valaki Izrael királyának szolgái közül azt felelte: „Itt van Elizeus, Sáfát fia, aki Illés kezére a vizet öntötte.” ¹²Azt mondta ekkor Jozafát: „Nála van az Úr üzenete.” Lement tehát hozzá Izrael királya s Jozafát, Júda királya és Edom királya. ¹³Elizeus azonban azt mondta Izrael királyának: „Mi közöm hozzád? Eredj apád és anyád prófétáihoz!” Mindazonáltal azt mondta neki Izrael királya: „Miért gyűjtötte egybe az Úr ezt a három királyt, hogy a moabiták kezébe adja őket?”
   ¹⁴Azt mondta erre neki Elizeus: „A Seregek Urának életére mondom, akinek színe előtt szolgálok, hogy ha nem tekinteném Jozafátnak, Júda királyának személyét, ügyet sem vetnék rád, s meg sem néznélek. ¹⁵Most azonban hozzatok ide nekem egy hárfást.” Amikor aztán az játszani kezdett a hárfáján, őt megszállta az Úr ereje és szólt: ¹⁶Ezt üzeni az Úr: „Csináljatok gödröt gödör mellé e patakvölgy árkában, ¹⁷mert ezt üzeni az Úr: Nem fogtok látni sem szelet, sem esőt, s ez az árok mégis megtelik vízzel, s isztok ti és családjaitok meg barmaitok. ¹⁸Sőt, ez még kevés az Úr színe előtt: még Moábot is a kezetekbe adja, ¹⁹s megvertek minden erős várost s minden válogatott várost, kivágtok minden gyümölcsfát, betömtök minden vízforrást, s behánytok minden jó szántóföldet kövekkel.” ²⁰S csakugyan az történt, hogy reggel, amikor az ételáldozatot szokták bemutatni, íme, víz áradt Edom felől, s megtelt a vidék vízzel.
   ²¹Amikor a moabiták mindannyian meghallották, hogy felvonultak a királyok, hogy hadakozzanak ellenük, összehívták mindazokat, akik vitézi övet viseltek, s felálltak határukon. ²²Amikor aztán kora hajnalban felkeltek, s a nap a vízzel szemben felsütött, a moabiták átellenből olyan vörösnek látták a vizet, mint a vér. ²³Erre azt mondták: „Kard ontotta vér ez! Harcra keltek egymással a királyok, s leöldösték egymást! Rajta hát zsákmányra, Moáb!” ²⁴Azzal elmentek Izrael táborához, de Izrael felkelt, s megverte a moabitákat, s azok megfutamodtak előlük. Erre a győztesek elmentek, s megverték Moábot ²⁵és lerontották a városokat, s azáltal, hogy mindegyikük odadobott egy-egy követ, telehajigáltak minden jó szántóföldet, betömtek minden vízforrást, kivágtak minden gyümölcsfát, úgyhogy csak a cserepes falak maradtak meg, de a parittyások körülvették a várost, s nagy részben összelövöldözték. ²⁶Amikor ezt Moáb királya látta, azt tudniillik, hogy az ellenség föléje kerekedett, maga mellé vett hétszáz kardforgató embert, hogy áttörjön Edom királyához, de nem tudott. *²⁷Erre megragadta elsőszülött fiát, akinek idővel királlyá kellett volna lennie helyette, s bemutatta egészen elégő áldozatul a várfalon. Erre nagy felháborodás lett Izraelben, s ők azonnal visszavonultak tőle, s visszatértek földjükre.