Káldi-Neovulgáta

A Makkabeusok második könyve

A Makkabeusok második könyve nem az első könyv folytatása. Egy másik szerző, valószínűleg egy pap, beszél el benne – saját látásmódja szerint – számos eseményt a Kr. e. 180 és 160 közti évekből, részint ugyanazokat, amelyeket a Makkabeusok első könyvéből ismerünk. Bevezetőül két levelet olvashatunk, amelyeket a jeruzsálemiek írtak az egyiptomi zsidóknak (1,1-2,18). A könyv központi része kivonat vagy összefoglalás Kirenei Jázon ötkötetes történeti művéből (ld. 2,23); részleteket ír le a Makkabeusok korának történelméből. A szerző teológus; a történelemből vett szemléletes példával igazolni akarja, hogy Isten az Úr, és bemutatja azt, hogy Isten hogyan gyakorolja uralmát a zsidókon és más népeken is. Ezért a szerzőt nem a történelmi részletek érdeklik, hanem az események lényege, értelme, amely a történelemben megismétlődhet. Nem az emberi hősiességet magasztalja, hanem Isten tettét: Isten azokkal van, akik uralmát elismerik, mégpedig a Törvény követése által. Isten őket vezeti győzelemre. És mindenki másnak fel kell ismernie saját korlátait, amikor Isten hatalmával szembekerül. Vagy jobb belátásra jut és tanúja lesz Izrael Istenének, vagy bűnhődnie kell. Isten a jók oldalán áll. Mindenki megtapasztalhatja, hogy Isten megfelelő módon választ ad a hűségre és a hűtlenségre, a hitre és a hitetlenségre. Igaz viszont, hogy a tapasztalat nem mindig igazolja ezt az igazságot: gyakran szenvednek a jók is. Ilyen szenvedések voltak a Makkabeusok korának üldözései. Az ártatlanok rendre alulmaradnak, a hatalom a bűnösök kezében van. Ez a tapasztalat kihívás a hit számára, a dolgok felülvizsgálatára késztet, választ követel. És könyvünk szerzője megadja a maga hívő válaszát: Az egyik kérdés: miért szenved Isten népe ismételten kudarcot? A válasz: Isten a balsors útján neveli népét; így vonja közelebb őket magához. A másik probléma: a jók sorsa keserves, üldözik őket. A válasz: Az, hogy Isten mellette áll-e az embernek, nem a külső életkörülményekkel, a jóléttel és a megbecsüléssel mérhető, hanem azzal, hogy az ember maga miként fogadja el a sorsát. További probléma: a jók meghalnak, erőszakos halált szenvednek, s ezzel elveszítik azt a lehetőséget, hogy Istennek szolgáljanak. Erre a válasz: A halál nem a vég; Isten úr a halál fölött is: örök életet ad ajándékul. A Makkabeusok második könyvét görögül írták. Hiányzik a zsidók (és a reformáció egyházainak) kánonjából.