Zsoltárok könyve

63 ¹Dávid zsoltára, mikor a • Júda pusztájában volt.• 2Sám. 22,5.  
²Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, • téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;• Zsolt. 42,2.  3.  27,4.  5.  
   ³Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén • a te hatalmadat és dicsőségedet.• Zsolt. 42,5.  
   ⁴Hiszen a te • kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.• Zsolt. 69,17.  
   ⁵Áldanálak ezért • életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.• Zsolt. 146,2.  
   ⁶Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!• Ján. 10,34.  
   ⁷Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról • őrváltásra rólad elmélkedem;• Zsolt. 16,7.  
   ⁸Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
   ⁹Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.• 1Krón. 25,1.  
   ¹⁰Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
   ¹¹Szablya • martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.• 1Sám. 31,1.  2.  
   ¹²A király pedig • örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.• Zsolt. 18,1-3.