143
1Dávid • zsoltára.
Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged † és igazságod szerint hallgass meg engemet.• 2Sám. 23,1. † Zsolt. 50,15.
2Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő • sem igaz előtted!• Jób 9,2. 3.
3Ímé, ellenség • üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké!• 1Sám. 23,7. 8. 24,3.
4Elcsügged • bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!• 1Sám. 26,19. 27,1. 2.
5Megemlékezem a • régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.• Zsolt. 78,12-27. 119,52.
6Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú • föld, úgy eped utánad. Szela.• Zsolt. 63,20.
7Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat előlem, hogy ne legyek hasonló • a sírba szállókhoz.• Zsolt. 28,1.
8Korán hallasd velem kegyelmedet, mert • bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!• vers 9.
9Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; • hozzád menekülök!• 1Sám. 26,10. 11.
10Taníts meg engem a te akaratodat • teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.• Zsolt. 25,4.
11Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te • igazságodért!• Róm. 2,6-11.
12És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.• rész 10,23.