5
1Lőn pedig nagy kiáltása a népnek és feleségeiknek az ő atyjokfiai, a zsidók ellen.
2Valának, a kik ezt mondják vala: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokadmagunkkal vagyunk, nékünk gabona kell, hogy együnk és éljünk.
3És valának, a kik ezt mondják vala: Mind mezeinket, mind szőlőinket, mind házainkat zálogba kell adogatnunk, nékünk gabona kell, mert éhezünk.
4Viszontag valának, a kik ezt mondják vala: Kölcsön vettünk pénzt a király adójáért a mi mezeinkre és szőlőinkre;
5És ímé, bár a mi testünk épen olyan, mint a mi atyánkfiainak testök, s a mi fiaink olyanok, mint az ő fiaik, mi nékünk mégis rabság alá kell adnunk fiainkat • és leányainkat, sőt vannak már rabszolga leányaink is, és nincs erőnk arra, hogy őket megválthatnók, hisz mezeink és szőlőink másokéi már!• 5Móz. 15,7-11. 3Móz. 25,14-17. 39. 2Móz. 21,2. 2Kir. 4,1. Jer. 34,8-22. 1Móz. 30,2. 31,29. Péld. 3,27. Mik. 2,1.
6Felette nagy haragra gerjedtem azért, mikor kiáltásukat s e dolgokat hallottam;
7És magamba szállva, gondolkodtam erről, és megfeddém az előljárókat és főembereket, ezt mondván nékik: Ti a ti atyátokfiaival • szemben uzsoráskodtok! És szerzék ő ellenök nagy gyűlést;• rész 13,25. 11,17. 5Móz. 24,10. Jer. 15,10. Ésa. 24,2. Jób 22,6. 24,3. 2Kir. 4,1. 5Móz. 23,20. 3Móz. 25,36.
8És mondám nékik: Mi megváltottuk a mi atyánkfiait, a zsidókat, a kik a pogányoknak eladattak vala, a mi tehetségünk szerint; és ti is meg akarjátok venni a ti atyátokfiait, s ők nékünk adják el magokat?! És hallgatának és nem tudának • felelni semmit.• 3Móz. 25,42. 47.
9És mondék: Nem jó dolog ez, a mit ti cselekesztek. Hát nem fogtok a mi Istenünk félelmében járni, hogy valahára • ne gyalázzanak már minket a pogányok, a mi ellenségeink?• Ezsdr. 9,7. 14.
10Hiszen én, atyámfiai és legényeim is pénzt és gabonát kölcsönöztünk nékik; engedjük el, • kérlek, e tartozást!• vers 7. 14.
11Adjátok vissza, kérlek, nékik még ma az ő mezeiket, szőlőiket, olajkerteiket és házaikat; ennekfelette, a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak századát • engedjétek el.• 2Móz. 22,25. 3Móz. 25,26.
12És felelének: Visszaadjuk és tőlök nem veszünk semmit; úgy cselekszünk, a mint te mondod. Ekkor egybehívám a papokat és megeskettetém • őket, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni.• 2Krón. 19,8.
13Ruhámat is megrázám és mondék: Épen így rázzon ki az Isten minden embert az ő házából és vagyonából, és épen így legyen kirázatott és üres, valaki meg nem teljesíti e beszédet. És monda az egész gyülekezet: Ámen. És dícsérék az Urat, és e beszéd szerint cselekedett • a nép.• Csel. 18,6.
14Sőt azon naptól fogva, melyen Júdának földére helytartójukul rendeltettem, Artaxerxes királynak huszadik esztendejétől fogva harminczkettedik esztendejéig, azaz tizenkét esztendeig, sem én, sem az én atyámfiai a helytartónak járó kenyeret • nem evénk.• vers 15. rész 13,6.
15Holott az előbbi helytartók, a kik én előttem valának, terhelék a népet és vevének tőlök kenyérért és borért negyven ezüst sikluson felül; sőt még legényeik is zsarnokoskodának a népen. De én nem cselekedém így az Isten • félelme miatt.• vers 18.
16Sőt még e kőfalon is dolgoztam; mezőt sem szereztünk; s minden én legényeim egybegyűltenek • ott a munkára.• rész 4,16. 21. 23.
17Annakfelette a zsidók, továbbá a másfélszáz főember és a kik jőnek vala mi hozzánk a körültünk lakó pogányok közül, az én asztalomnál esznek • vala.• Ezsdr. 6,21.
18A mit minden napra készítenek vala: egy ökröt, hat kövér juhot, és madarakat is készítének nékem, minden tíz napra vala mindenféle bor bőségesen; és mindemellett sem kivántam be a helytartó kenyerét, mert nehéz vala a szolgálat ezen a népen.• rész 7,9. 10.
19Emlékezzél meg rólam, én Istenem, javamra, mindarról, a mit én e • néppel cselekedtem!• rész 13,14. 22.